AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécs, julius 29. A legközelebb lefolyt napok eseményekben meddők valának, a tegnapi valamivel tarkább. Jellasich itt van, a bécsi helyőrségi tisztek, kivevén a Sándor huszárokat, rokonszenvük nyilvánítása végett, udvarlására mentek.
Tegnap már reggel az a hír keringett, hogy estére fáklyás zenével szándék őt megtisztelni.
Az Aulában ülés tartaték, s határozatba ment, hogy e tisztelgésben, minthogy ez diplomaticai baklövés, az Aula mégcsak szinre se vegyen részt. Falragszok is hirdeték e megállapodást, mi az Aulának becsületére válik. – A kisebbség mégis a tisztelgéshez az academiai legio zenészkarát kirendelé.
Est lőn. Tizenegy óra tájban a fáklyahordásra kiparancsolt nem-magyar granátos zászlóalj legénysége szép díszmenetben megjelent a „Vad ember” vendéglőnél, Jellasichnál, szaporítván ezek számát vagy ötven schwarzgelb-szellemű német is.
Képzelje az olvasó a szűk Kärnthner-Strasset, és ebben néhány ezer embernyi tömeget, és e tömeg közt véghetlen számú bámészkodót. És volt zene és német szónoklat. Jellasich válaszolt németül, miként az ő keble csak Austriaért ég, – de e mellett is mindig éjszak felé kacsingatott. Ismét zene és illyr szónoklat. Ez alatt nagy zaj és morgás. Utána zsivio, fütty, fütty, megint fütty és kurjongás: „Er soll Deutschland leben lassen! Er hat nur Oesterreich hochleben lassen! Hoch Deutschland! Hurrah! Ismét fütty, zsivió és fütty, és Hurrah Deutschland! és zsivio és fütty.
És lőn zavar és bámulat, és megfélemlés és mondaték: „Vorwärts!” – Amonnan pedig hangzék: „Es ist nicht möglich, sie kommen schon! Wer? ja sie sind schon d!” –
A tisztelgők t.i. hogy valami hiba ne legyen s kudarczot ne valljon a kaszárnyákban organisált tisztelgés, azt kiálták ki, hogy a Wieden s Landstrasse külvárosokban vészdob pereg.
És csodálatos, az események miként fűződnek össze. A Wiedenen csakugyan zenebona volt. Egy csaplárosnál a ser rosznak találtaték, s a Brüder Arbeiterek, mióta a fotoskodók sorába léptek, a régi roszat a serben legkevésbbé szeretvén, a csapszéket ostromolták.
A nemzetőrség közbe lppett, de biz ez, miután vagy két századot a serelégedetlen honfiak brevi manu lefegyverkeztettek, cum digniate visszavonulni vala kényelen.
Itt hát rosz sör, amott Jellasich.
Itt rosz mértékű csapláros, amott Jellasich.
Itt lefegyverzés, amott Jellasich.
Itt sörzenebona, amott Jellasich.
Itt rosz mértékű csapláros, amott Jellasich.
Itt lefegyverzés, amott Jellasich.
Itt sörzenebona, amott Jellasich.
A nagy tömeg tehát mozdult volna, de az eleje visszanyomulván, a hullám is visszanyomult. S a megbontakozást késleltetvén, a hoch Deutschland és zsivio és fütty szép vegyületben zengvén, végre rákezdte a már nyugtalan és magával sem biró tömeg az itt most nagy hirű nótát: Was ist des Deutschen Vaterland? és folytattaték a comicus trillával: „Wer macht der lederne Jellasich?* stb.
Tudni kell, hogy itt minden macskazene nyitánya ez:
Was macht der lederne Metternich?
Was macht der Herr Papa? rep. rep.
Was macht die lederne Polizei?
Was macht der lederne Tausend Sasa?
Was macht der Herr Papa? rep. rep.
Was macht die lederne Polizei?
Was macht der lederne Tausend Sasa?
De a külvárosi zenebona híre már most jobban elterjedvén, senki sem tudván hányadán van; megbontá magát a tömeg hulláma, s lőn oszlása az apostoloknak.
A közbátorsági őrség atyai indulatánál fogva némelly fütyölőket befogott és a közbátorsági bizottság táblabirái összedoboltatának, és tartalék sedria éjfél után 2–4 óráig. És a füttyösek ártatlanoknak találtatván, cum honore elbocsáttatának. Az atyáskodó közbátorsági őrök még egy n–ray féle kalapost is befogtak, minthogy a fügyölők befogatását ellenezni meré, de ze is szabadon bocsáttaték.
Fáklyaszerzésben még a katonatiszteken is túltett a bauern-markti káves Gerlovich, ki száz darabot osztott szét. Ezen úr, kinél a swornoszt emberei szoktak tanyázni, nem rég arról lőn az Auschuss előtt vádolva, hogy németnek nem akar kávét adni, csak slávnak és illyrnek, borzasztóan szabadkozék, hogy neki bizony még jobban esik ha németet húzhat. E kávés és az öreg Daum fő szerepet játszik a schwarzgelb spieszbürgerek között.
Eddig a tegnapesti tisztelgés.
Ma az aula méltó bosszuságából, hogy a kevesebbség a zenészkarral illy szellemével ellenkező czélra rendelkezni merészkedet, megtorlásról forralja a fekete levet.
Nem hallgathatom el az éjjel tartott sedria egyik táblabirájának véleményét, s mivel eredeti, eredetiben adom azt „Was ist’s denn? Die freiseiende Officiere haben die nicht freiseiende ja die nicht frei sein sollende Mannschaft zum Lichttragen besoraet in honores des nicht frei sein wollenden Helden, der freiseienden aber nicht frei sein sollenden Illyrier; und die freiseiende, ja die frei sein wollende, ja die um jeden Preis frei sein soliende Staatsbürger erlaubten sich, wie es den freiseienden ziemt, zu pfeifen. – Meines Erachtens sind sie unschuldig. Éljen az illyen assessor!
Az országgyülés még ma sem harapott a vaczkorba, t.i. a tárgykezelési rencd 34-ik pontján, melly szerint ki kell mondani: Frankfurt-e, vagy osztrák – slav monarchia? – Ma csak adresse határoztatott ő felségéhez, mellyben visszajövetele követeltetik.
A hir, miként János főhget Rajner főhg váltandja fel, a kedélyeket teljességgel leforrázta.
A feliratot bizottmány dolgozza ki, s küldöttség viszi a felséghez. – V.
Bécsi tudósitónk az olasz táborból oda érkezett ujabb értesitések szerint a mi seregünknek az olaszokon nyert, s nagynak hirdtett győzedelmét julius 28-kán levelében ekkép irja le. Carlo Alberto Mantua felé nyomult, hogy az ausztriaiaknak Modenába szándéklott beütését meggátolja, ő pedig a velenczei tartományokba mehessen, ekkép meggyengülvén balszárnya, az általa elhagyott csataérhelyeket a miéink könnyű szerrel bevették, s csupán Rivolinál akadtak nagyobb ellanállásra. De a győzelem nem sokat változtat a seregek kölcsönös állásán és Carlo Alberto tervin, mert a mi seregünk a Mincion csakugyan nem ment át, a különbség csak az, hogy a Szardok előbb Veronával most pedig Mantuaval néznek farkasszemet.
Ő Felsége Bécsbe nem menend, hanem küldi maga helyett Reiner főherczeget, mi valószinűleg ismét zavart idézend elő a fővárosban; legalább a mostani ministerium állását nem szilárdítandja.
Jellasich Bécsben van; még ugyan nem kapott fáklyás zenét, de híre van, hgoy a belvárosi fekete-sárga nemzetőrök hozzájuttatják e szerencséhez, különben is már a garnison tisztelkedett nála, s azt beszélik, hogy egy Sándor-huszárezredbeli tiszt is köztök volt.
Ma reggel István főherczeg nádorunknál volt b. Jellasich; értekezésök tárgyát még nem tudhatni.
Ausztriai országgyülés. (Bécs jul. 29.)
Az ülés azzal kezdődött, hogy a bécsi hadügyminister Latour, Radeczkynak fényes győzelmét jelenté, miszerint a sardiniai király főhada jul. 25-kén Villafranca és Mantua közti Ustoza helységnél tökéletesen meg lett verve, és az ellenség teljes futásban (in vollen rückzuge alkalmasint) Goitora vonul és a Minciot átlépni készül.
Erre Dobblhoff (belügyminister) a mostani ministerium mindjárt alakulása idejében ő felségéhez intézett fölirását, miszerint a a császár tüstént Bécsbe visszajőni kéretik, különben a ministerium semmiért jót nem állhat, sőt megtagadás esetében kénytelen lenne leköszönni. A felirásra tegnap, ő felségének tegnapelőtt ide érkezett felelete abbanu áll, hogy a császár nem jön, még biztosan meg nem tudja, valljon az egybegyült orszggyűlés teljes szabadsággal tanácskozik-e? A bécsi ministerium ennek következtében felszólítja az országgyűlést, pártoltassa a kérelmet maga részéről is, küldjön el tudni i. kebléből egy bizottságot, melly egyszersmind azt jelentse ki, hogy az országgyülés magát tanácskozásaiban egészen szabadnak érzi. Ezen inditványra Klaudi (cseh követ) kinyilatkoztatta, mikép a kérelmek ideje lejárt, és a követelések joga beállott, illy szellemben nyilatkoztak későbben Goldmark (bécsi követ magyar születésű), ki souverennek egyenesen az országgyülést mondá és Förstl (sileziai, vagy csak ném. követ) ki azt mondta: hogy a monarchiára csak az anarchia ellen van szükség, és, hogy ha a császár helytartót küld, meg kell elébb az országgyülést kérdeznie, valljon ez helytartót akar-e, és minőt? minda mellett azonban, hogy több követ illy szellemben nyilatkozott, az ügyes első al-elnök Storhbach (prágai követ) a követelés (nem kérelem) kérdését mellőzte. E tárgyban legelőször huzta fel Staidon határozott fekete-sárg livreét, állitván, hogy midőn az akkori ministerium majus 16-án veszélyről szólott, miben ő felsége fogog, a veszélynek létét valóságként kell venni, és azért, a császár jól tette, hogy távozott, valamint jól tezs, hogy most is gran tiakat követel, mert kötelességei ő felségét nem egyetlen párt vagy tartomány, hanem az egész monarchia emberévé tezsik,, meg kell tehát óvni egyéni szabadságát, valamint az országgyülésiét is. Ez alkalommal Stadion egyszersmind megtámadá az előbbi és mostani ministeriumot, szémére vetvén gyengeségét, és azon körülményt, hogy Bécsben kevés a rendetlenség, nem a kormány intézkedéseinek, hanem egyedül a bécsiek jószivűségének tulajdonítván, ő a császár szabadságát garantiroztatva kivánja, s akkor ellövend a császár. Pillersdorff és Dobblhoff Stadion megtámadása ellenében igen gyengén véték az elébbi és mostani ministeriumot. Sokkal erősebben, mint ők, támadta meg Stadiont, mások közt egyszersmind a Sicherheits-Ausschuszot is, mellyet Stadion megtámadott védvén, Fischhof annak volt elnöke (pesti születésü bécsi követ) mondván mikép Stadionnak az alkalmat megtámadásra a tárgybeli vitatkozás helyett használni joga nem volt, ő mint férfiu, nem fogadhatja el az édesítést, mit Stadion keserü itala fnekén az által nyújt, hogy a bécsi nép jószivűségét dicsérte, mert el kellett vala Stadionnak ismerni, mikép a nemzetőrség áldozatai tartá fel a rendet, áldozattal tartá azt fel a Sicherheits-Auschusz, sőt a ministerium is, ezek garantirozták a császár szabadságát, és Stadion mégis garantiat kér. Ellenben jól felfogva a dolgot az országgyűlésnek van joga a garantiákat követelni amaz átokra méltó (fluchwürdige) ellenében, melly a császár népei ellen izgani nem szünik. – Későbben Stad on oda nyilatkozott, hogy a ministeriumot nem akarta megtámadni. A vitatkozás eredménye az lett, mikép minden osztály által egy tagja választassék a császárhoz intézendő adresse kidolgozására, egy-egy tagja pedig annak Innsbruckba vitelére, az adresse az egész kamra által délután 6 órakor meg fog állapíttatni.
Violand (badeni republicanus szellemü követ) az ülés vége felé Latourt interpellálta, valljon a katonaság köteles-e vagy nem az országgyülést mint ollyant, az az, hol ez en masse jelenkik meg tisztlni? mire Latour igennel felelt. Violand e felelethez ragaszkodván azon tisztei, ki a Burg őrhelyén az országgyűlést tisztelni elmulasztotta, a helyett pedig szivarozott, míg a nemzetőrség tiszteletét tevé, megbüntetni kivánja; egy lengyel követ pedig követeli, hogy e tiszt az országgyülést megkövesse. Latour fejét meghajtotta, de semmit sem mondott. Általában furcsán vannak itt a ministerek interpellatiojával, mert ezek felelnek ugyan valamit, de hogy ez a kérdéshez tartozik vagy nem, az egyaránt nyom előttük; sőt olly feleletek is fordultak elő, mik inkább a ministerium ellen, mint mellette szólanak, igy Dobblhoff Wessenberg (ki nincs Bécsben) helyett azt mondá, hogy az ostrák Jassyban és Bukarestben levő consulok tudósitásainak nem lehet hinni, mert azok az oroszok által 122meg vannak vesztegetve, másszor pedig Dobblhoff nem egyenesen ugyan, de mégis elég érthetőleg mondta, mikép ő bizony nem tudja, kicsoda tulajdonképen kormányzó Gallicziában.
