MOLDVA és HAVASALFÖLD.
MOLDVA és HAVASALFÖLD.
A legujabb oláh mozgalmak a két fejedelemségben azon események közé tartoznak, mellyeknek messze elágazó szálai és összefüggései még titokban lappanganak. Minden esetre föltünő, hogy olly népben, melly nem régiben még egész Európában a legelmaradottabbak közé soroztatott, melly a félhold uralmának minden iszonyaiban bőven részesült (mi természetesen nem igen szolgálhatott arra, hogy a Haemus alján s a Pruth, Olt és alsó Duna mellett a Szajnaparti liberalismus eszméinek rendkivüli éleményt adjon), s mellynek szabadelvű institutiók dolgában alkalmasint a mostani orosz-török véduralom lidércze sem mutat valami nagy kedvezést, – eszmék fogamszottak meg, mellyek, ha nem volnának is egyebek, mint eltorzított másolatai a franczia forradalom ismert doctrináinak, a népesség legalább egyik töredékénél magasb értelmi láthatárt föltételeznek, mint minőt eddig keleti Európa népeinél sejteni lehetne. Igaz ugyan, hogy a havasalföldi szabadelvű fiatal nemzetdék eszmeforrongásában sok van, mi az embert a hajdani thraciai bölcseség kissé gonsozhirü lakvárosára, Abderára, s ennek minden polgári és politicai cselekvényeire emlékezteti, a szamár árnyéka miatti világhirű pertől kezdve a Latona békái által okozott, nem kevésbé világhirü kivándorlásig. De mind e mellett tény marad. mikép az oláh mozgalom egészen más jellegű, mint általában a keleteurópai népek legujabb időkben fölmerült mozgalmai, s ezt p.o. a déli szláv fajok és az oláh nép forradalmai közötti párhuzam igen szembeszökővé teszi. A szerbek mind Kara Gyorgye (Czerni György), mind vucsics és Petronievics alatti harczaikban szabadságért küzdöttek (hiszen a déli magyarországi rácz lázadás is a szabadság szent neve alatt rabol és gyilkol); de e szabadság nem egy polgáriasodott társaság jogalkotmánya, henm a vadon szilaj fiának szabdsága, ki más jogot nem ismer, nem követel, mint ott legeltethetni marháit, hol legdúsabban terem a fű. A szerbek s általában a déli szlávok gondolkozásába és érzelmeibe továbbá mélyen bele van oltva a vallási fanatismus, s ez a határvonal, melly őket nem csak a gyülölt oszmánoktól, de a nem kevésbé gyülölt nyugoti Europától is élesen elkülönzi; s ez egyszersmind ama delejzetes bűverő is, melly őket a roppant éjszaki szláv birodalomhoz csatolja. Sz. Iván keresztje Moszkauban z, mellyen minden déli szláv szeme áhitattal függ; itt rejlik Oroszország roppant befolyásának kulcsa, s innen van az, hogy ámbár a keleti egyháznak olly kifejlett hierarchiája, mint a római egyháznak nincsen, a kapcsok, mellyek a déli szlávok közt a társaságot összetartják, sokkal inkább vallásiak, mint az újabbkori bölcsészet által sokfelé forgatott nyugot-európai népekéi. Ez főjellemök a déli és keleti szlávoknak, s legkisebb kétségünk sincsen, hogy – ha Napoleon híres jóslata: miszerint ötven év mulva egész Európa vagy a democratai köztársaságot, vagy a kozákokat fogja uralni, napi rendre kerülend, a kérdés lényegesen a körül fog forogni: a keleti vallás forrásaiból meritsen-e üdvöt az emberi nem, vagy a nyugoti bölcsészetből? – Itt, nem pedig a divatszerüü prágai czechmaiában fekszik a panszlavismus ereje, s egyszersmind a legnagyobb veszély az európai társaságra nézve. – Mi az oláhokat illeti: ők hasonlag a keleti egyházat követik ugyan, de itt már sokkal kisebb mértékben láthatni ama mindenható befolyást, mellyet a keleti vallás varázsa a szlávokra gyakorol. Francziaország eszméi sehol egész keleti Európában nem estek olly termékeny földre, mint Havasalföldön, s kivált az utolsó két évtizedben félreismerhetlen törekvés mutatkozott az oláhoknál az európai társaság szerkezetéhez idomulni. Nem akarjuk fürkészni, mennyiben kelljen ezt az oláhok természetes képességének tulajdonitni; de egy körülményt nem kell feledni: azt t.i. hogy az oláhok a hajdani Daciában megtelepült római gyarmatoktól származtatják magukat s zon öntudat – mellyet büszkén nyilvánit minden oláh – miszerint ők olly ősök utói, kik egykor polgárisodott világ élén állottak, kik minden európai népek törvényeiben és társasági szerkezetében eltörölhetlen nyomokat hagytak, talán a leghatalmasb ellensúly ama befolyás ellen, melly különben minden keleti vallásu népeken uralkodik. Szóval: míg a déli szláv népek gravitatiójának súlypontja Moszkauban van, addig az oláh vagy román mozgalom nyugot felé gravitál: s ez fölötte fontos körülmény, mellyet Európa népeinek, kiknek az orosztól féltenivlaójuk van, nem kellene feledniök, még pedig annál kevésbé, mert ha Havasalföld és Moldva szabad martalékúl hagyatik az orosz véduralom befolyásának, a keleten támad ár utóbb az oláhokat is, kiknél még roppant társalmi ellentétek vannak, el fogja sodorni.
Egyik megbocsáthatlan bűne Austriának az volt, hogy míg a nyugoton támadt világot erőszakosan eloltani törekedett, keleten – legérzékenyebb s legsérthetőbb oldalán – buján hagyá mérges növént föltenyészni; s a bukaresti és adrinápolyi kötések által végkép evszté befolyását ama népek végzeteire, mellyek mindig sovár szemekkel pillantottak felénk, s ekkép maga tört rést különben is alig védett keleti és déli bástyáján.
Az ég kedvencz bóneinkkel ostoroz bennünket. austriának volt oka birodalmait a hódítás szellemétől félteni, de a szabadság szellemétől – soha sem!
A legutolsó bukuresti és jászvárosi mozgalmak közelebb hozzák határinkhoz a veszélyt. Vigyázzatok; mert azon erő, melly az oláh szabadelmü mozgását elnyomni készül, a szabadság és polgárisodás ellen irányozza nyilait!
– A bécsi hivatalos újság egy jul. 13-ig terjedő magánlevelet közöl Bukarestből, mellyet mie közünk: „Állapotaink olly gyorsasággal változnak, miszerint senki sem csodálhatja, ha az alig helyreállított régi rend megint föl van forgatva. Jul. 11-ke, az ideiglenes kormány elvtávozta utáni nap, látszólag csendesen mult; de 12-kén mind a kereskedőség, mind a dolgozó osztályok mozgásban voltak. A harangok félreverettek, a nép tömegestől futott a metroplitához, esküszegéssel vádolá őt, és az új alkotmányra még egyszer megesküdni kényteté, kivevén a földbirtokra vonatkozó pontot; a metropolita szózatot adott ki, a katonaság semlegesen vesztegelt laktanyáján, mindenütt háromszinü oláh zászlók lobogtak; csavargó népcsoportok házakat dultak föl. dicséretes haladás az anarchia mezején, mert a nép junius 23-kán néhány ablaktöréssel megelégedett. Futárok siettek visszahíni a julius 10-kén éjjel megfutamított kormánytagokat. E gyors és meglepő változuás okát a bojárok jellemében kell keresni. Alig hogy belépett az ideiglenes kormány, már is elkezdődött közöttök a hivatalok fölötti tusa. Mindenki kaimakan akart lenni, legtöbben azonban Bibesco visszatérését ohajtják lehetetlenné tenni, miszerint a fejedelmi szék sokáig üres maradjon.” Itt két proclamatio közöltetik, egyikben a metropolita örömmel értesíti a népet, hogy a pártütők a két védudvar fegyveres ereje érkzetének hirére jun. 28–29-ke (jul. 10–31-ke) éjjelén a fővárost elhagyták, s hogy az ott maradt bojárokkal egyetértőleg intézkedések tétettek a közcsend fentartására egyszersmind fölhivja a népet, hogy az ország szabdítóit (már mint az oroszokat és törököket) szertettel és hálával fogadja a másikban a kaimakanság azon köztisztviselőket, kiknek Bibesco kormányának fölforgatásában részök nem volt, hivatalaik isméti átvételére szólítja föl. Ezek alatt azonban a kormány vesztegelt, mert a régi tisztviselők ivsszatérvén hivatalaikba, nem akartak a kaimakanságnak engedelmeskedni. Igy hagyják a metropolita és a bojárok julius 11-két elveszni, a helyett hogy a hatalmat maguknak biztosítanák. Másnap (jul. 11-kén) azonban ugy látszik, a mozgalom pártja megint erőt vett, mert a metropolita egy az nap kiadott proclamatióban „a román nép kivánságára” visszahuzta az előbb emlitett két proclamatiót, ujra megerősíté a szabdság mezején junius 27-kén esküvel elfogadott 21 czikket, kivevén azt, melly a földbirtokra vonatkozik, újra megesküvék az új alkotmányra, meghagyá a nemzeti háromszín viseletét, eloszlatá a régi rendőrséget, jelenté, hogy az ideiglenes kormány tagjai után futár küldetett, s hogy az ez által kinevezett tisztviselők megint hivatalaikba fognak iktattatni. stb. Egy más, ugyanaz nap kelt proclamatióban pedig kijelentetik, hogy Odobesco és Salomon ezredesek katonáikkal együtt a néppel és a szabadság szent ügyével tartanak stb. „Más részről” – mond a bécsi ujság levelezője – régi tisztviselők és főbojárok reactiója kezde nyiltabban föllépni; kihiresztelteték, hogy az oroszoknak legkisebb nyomát sem láthatni, hogy fegyveres segély érkezik stb. A régi tisztviselők ezen reactiója fölingerlé a kereskedőséget is, s Bukarest most naarchia előestvéjén áll. – Megjegyzésre méltó, hogy itt semmi biztosan nem tudnak az oroszok és törökök mozgalmairól. Duhamel és Kotzebue fenszóval hirdetik benyomulásukat, s bizonyosat még sem tudhatni felőle. – A nép egy futárt fogott el, egy Philippesco által a metropolitához intézett levéllel, s kényszerité a futárt a levelet nyilvánosan fölolvasni. Philippesco e levélben örömét fejzei ki az ideiglenes kormány bukása fölött, s említést tesz arról, mikép a várt oroszok élelmezése körül fáradoz. E levél iszonyu vihart fakasztott a metropolita, Philippesco s valamennyi bojárok meggyaláztattak a nép azt kiáltá, hogy az oroszok érkezése nem igaz, s hogy mind az efféle hírek csak a bojárok koholmányai. A levél ki fog nyomatni. Ha az ideiglenes kormány elfutott tagjai vissza találnak térni, újabb összeütközéstől lehet tartani közöttök s a fgyveres őrség élén álló Odobesco és Salomon ezredesek közt. A porta a benyomulni rendelt katonaságon kívűl Kiamil pasa személyében rendkivüli biztost is küldött „Havasalföldre”.
– Moldvánk az orosz sereg által lett megszállásáról már több számunkban adtunk részletesb közléseket.
Bukarestből jul. 18-ról nyertünk e tárgyban értesitést. E szerint a muszkák, – minthogy Jassyban a cholera dühöng – a várossal nem igen érintkeznek. Hussnál 12,000 főnyi muszka sereg jött át 24 álgyuval. A Galacznál partra szállt 2,000 főnyi török serget inkább csak figuransnak, mint valódi komoly megszállásnak tekinthetni, kiket – mondhatni – a muszka rendelt oda a végett, hogy ne láttassék az oláh ügyekbe egyedül avatkozni.
A mint muszka sereg Jassy előtt megjelent, az angol ügynök azonnal oda hagyá a várost. A derék metropolita pedig a város megszállásának hirére diszruhába öltözött, s egy karos széken hatva találtatott, hir szerint megéteté magát. Ő az oroszoknak esküdt ellenségök volt. A bukarestiek more antiquo hungarico óvást tettek az ellenök küldött erőszak ellen, de az óvásnak nem tudnak adni nyomatékot, négy sovány álgyujoknál nincs egyéb nagy szerü fegyverzetök, azokkal is csak ünnep- és fejedelmi névnapokon szoktak csak durrogatni, de ellenség ellen nem használhatók.
Az oláhoknak legtöbb bizodalmuk van a magyarhoz, mert nekik – mondják – nincs természetesebb szövetségesök e föld hátán, s várják tőlünk, hogy az osztrák kormány utján kövessünk el minden lehetséget a munkáknak oláhországbóli kivonulására. A legelőkelőbb bojárok igen nagy szivességet tanusitanak a köztök tartózkodó magyarok iránt.
Az ellenforradalom két főembere Solomon és Odobesku számüzettek, s jelennen Mehadián tartózkodnak. Nagyon tartanak az irántunk jobb érzelemmel viseltető oláhok, hogy a muszka hatalomnak ezen két párthive végvidékeinken nekünk is még bajt okozhatnak; valamint a Brassóban tanyázó boérok is, kik mindenféle álhírek terjeszgetése miatt szintén ártalmunkra lehetnek.
A Bibesco alatt volt pénzügy- és igazságügyi ministerek, s a rendőri főbiztos házait feldulta a nép, az elsőnek szobájában egy zsák ezüstöt találtak huszasokban, a padozatra szórták, de senki hozzá nem nyult, azonban a rendőrbiztos szobájában talált nagy mennyiségű czukrot és kávét az ablakon kidobálták s magok közt felosztották.
Julius 17-én a metropolita udvarában számos boérok és kereskedők jelenlétében felolvastatott Ghika Jánosnak – ki jelennen Bukarestből a török udvarhoz van kiküldve – egy francziául fogalmazott illy tartalmu levele: „A nagy úr az alkotmány kikiáltását – mivel az minden vérontás nélkül ment végbe – helyesli, de nagyszámu nemzetőrséget nem kiván. A szultánnak erős hite, hogy a békes uton átalakult Oláhország belügyeibe semmi hatalom bele nem fog elgyedni. A netalán történhető egyenetlenség és összeütközés meggátlására Rifaat pasának* meghagyatott, hogy az oláh határszélekre több ezerre menő sereget küldene. A levél foglalata nagy örömet okozott. – Tudositónk szerint az orosz beavatkozás ellen az angol, franczia, osztrák és porosz követek óvást tettek.
Ki köz tudomás szerint igen mivel és humanus ember. Szerk.
