MAGYAR COMMANDO-SZAVAK. Figyelmeztető szó a maga idejében.
MAGYAR COMMANDO-SZAVAK.
Figyelmeztető szó a maga idejében.
Figyelmeztető szó a maga idejében.
Hátramaradtunk, szörnyen hátramaradtunk katonai nyelvünkben! Magyar hadseregünk nem volt; ezredeinknél a német nyelv divatozott mint hivatalos, s divatozik nagyobbára maiglan; hogy fejlődhetett volna illy körülmények közt a magyar hadtudomány és katonai nyelv? A szükség az, mi mindent életre hoz; elszakadván az élettől a tudomány és nyelv is ollyanok, mint a fájáról letört ág, nem hajtanak hanem hervadoznak.
Illy csüggesztő körülmények közt, öröknek látszó békében, magam is elhagyam ifjuságom tudományát s a philosophiát üztem. De megváltoztak az idők, az állodalmi reformatio megindult, mint három század előtt az egyházi: s most Wallenstein katonáival elénekelhetjük Schiller után:
Auf der Degenspitze dei Welt jetzt liegt,
Drum froh wer den Degen jetzt führt; stb.
Drum froh wer den Degen jetzt führt; stb.
Illy körülmények közt elővettem régi mesterségemet, felfrisités végett lassan lassan nyelegetek egy kis strategico-tacticai könyvtárt, s időközben, vasárnap és ünnepnapokon, polgártársaim fölhivása következtében, fegyverben gyakorlok egy becsületes földmivelökből álló falusi nemzetőrségi csapatot. Ezen hasznos, sőt most igen szükséges és sürgető mulatság közben figyelmem akaratlanúl a magyar commando-szavakra fordult, s honfi kötelességemnek érzem ez ügyhöz is tehetségem szerint egy pár eszmével hozzájárúlni, mert tudnivaló, katonai nyelvünket is – mint a tudományt s müvészetet általában – nem fogja egy ember feltalálni. hanem az élet; a gyakorlat, a haladó müveltség tökéletesíti azt fokonként, s mint viszonyaink állanak, e nemzeti és hadias körülmények közt, reménylem, rövid idő alatt. Magam szakbeli nyelvbuvár nem lévén, kétség esetében egy philolog barátom tanácsával éltem, ki maga is nemzetőr, s con amore gyakorolja magát fegyverben.
Életbe léptetett magyar fegyvergyakorlati szabályzatot kettőt ismerek, az 1809-ben kiadott nemesfelkelési sereg ugynevezett regulamentumát, s Gál Sándorét, mellyet legujabban a Pest városi őrsereg számára összeirt. Lássuk mind kettőt, mert ez az alap, mellyre építenünk kell.
Az álló sereg ujabb organisatiója XIV. Lajos alatt Francziaországban keletkezett, azért az ausztriai sereg commando-szavai is részint francziák; magyar sorezredeink is eddig, még mindig deploiroznak. chargiroznak, presentálnak stb. Az ausztriai seregnek eddig tiszta német katonai nyelve nincs.
A nemesfelkelési sereg regualmentuma is csak ugy használta a magyar nyelvet, a mint azt találta; a tisztázás ideje akkor még be nem állt: felkelő seregünk is tehát balanszba vitte fegyverét, „flankba felfutott“ és „frontba felmasírozott.“ Egyébiránt magyar nyelve ép, a commando-szavak, ha valódi magyarok, egyszerük, hangzók, érthetők s természetesen alkotvák. Szerettem volna, ha Gál azokat bővebben használja.
Gál már erősen purizál s neki purizálni kellett, mert ezt kivánja a nyelv fejlődésnek indult kora; csakhogy purizálása ollykor igen is czifra vagy nem helyes alkotásu, s formái helylyel közzel németesek. Ez alig lehetett máskép. Magyar tiszteink majd mindig külföldön állomásoznak, haza kerülvén, látják a nyelv haladását, s nem akarván hátramaradni, hanyat homlok neki esnek az uj szavaknak s válik közölök nem egy neologus furens; a mellett hozzászokván a német commando-szavak formáihoz, szórul-szóra átteszik azokat, midőn helyes szabály szerint egyedül a tárgyra és a nyelv sajátosságaira kellene tekinteniök. De bocsátkozzunk részletekbe.
Azon változások, mellyek Gál munkájának czimlapja előtt a hadügyérségi tanács (jaj! ez is igen czifra) rendeleténél fogva állanak, mind helyesek.
A nemzetőrségnek a fegyvert igenis jobb kezében kell hordania,*ez kényelmesebb, nem kerül sok oktatásba, megröviditi a fegyverfogásokat, és nem mozditja elő a feszességet állás-és járásban, mi a régi foncsikos, csupán dis téri katonásdi játékra idomított, bábok tulajdona volt. Balkézben való helyes fegyvertartás minden fordulatokban egyébiránt több gyakorlást is kiván, mint a mennyit nemzeti őrseregre fordítani lehet. De lássuk már Gál commando-szavait.
Mióta szerző ezt irta, ismét a balkézbeni gyakorlat állíttatott vissza. A szerk.
Commando-szavaktól mindenek előtt megkivánjuk, hogy érthetők legyenek. Eleget mozogtunk már érthetetlen franczia és német szavak után, s ez gátlá a tanitást. Féler tehát semmit nem jelentő vagy e tárgyat rosszúl kifejező szavakkal.
Semmit nem jelentő s a mellett rosszúl képzett szó kettő fordul elő Gál szabályzatában: Sorakozz! (Raugirt auf!) és visszakozz! (Hestellen.) Ragos szó nem fogad el képzőt, s igy a sorakozz meg nem állhat; „vissza“ pedig igehatározó lévén, csak ige vagy igéből képezett névvel olvadhat össze: visszapillant, visszasiet stb. Ige nélkül pedig az igeképző kozik közik hozzá nem ragasztható (péld. vissza-kiván-kozom.) A kozik, közik képző név vagy ige törzsökhöz ragad csak, igehatározózoz soha. E szerint a visszakozz szint olly lehetetlen, mint a sorakozz. E helyett: sorrba állj! a viszakozz helyett pedig helyreállj! volna alkalmazandó p.o. Rendenként jobbra. Fél jobb! Indulj! Arczba helyre áll!
Az értesités formái továbbá Gálnál nagyon németesek. Mivel a németben igy áll: Man wird mit Zügen rechts abmarschiren, vagy chargiren, ő is infinitivusba teszi a command- szót igy; szakaszonként jobbra indulni vagy tüzelni! Ha az őrseregi tisztek ezt illy németesen commandirozzák egy évig, fogadom kihull bajuszok! Miért nem: szakaszonként jobbra indulunk? Ez már a régi regulamentumban is igy áll, és helyesen.
A min csodálkoztam az, hogy e regualmentumban is szinte, mint Gál munkájában, az Auf! és Feuer helyett: czél és tűz! Használtatik mert e forma hamis. A commando-szónak parancsoló módban kell állani: czélozz! tüzelj! p. o. diszlövésre! készülj! fel czélozz! tüzelj! Ez ellen azon kifogást teendik, hogy illy commandóra a tüzelés öszhangzása nehezen sikerülend; mit tagadok, a kéttagu commando-szavakat e czélra is legjobbaknak tartván, mi oknál fogva Gálnak állj!-ja (halt) helyett, a regalamentum megállj!-jat visszaállittatni ohajtanám.
Hamis formák végre a kanyarodj! igazodj! fejlődj! kanyarodjál, igazodjál és fejlődjél helyett, mert ezek mind ikes igék. Azonban itt philolog barátom megnyugtatott előhozva könyvtárából a classucus Kazinczyt, ki verselés közt olly költői szabadság................mennél inkább elnézhetők azok a legalább nyelvtekintetben nem mindig classicus őrsereg parancsnokainak illy nehezen commandirozható ..........igék körül! Én tehát Révai nevében egyet sohajtván, elhallgattam.
Helyesen képzett, de nyikorgó s nyelvkificzamitó továbbá e szó: nyitódj! Ez kétszer fordul elő. 1. Hátulsó két sor nyitódj! És részlegekben jobbra (vagy balra) nyitódj! A részleget inkább részletnek mondanám, s e két formát igy javitanám ki: hátulsó két sor tágulj! részletekre (nem be) jobbra (vagy balra) szakadozz!
A válhozz! (inkább válazz) helyett vál-hoz! volna teendő, mint már gyakoroltatik is; a „jelszó igaz!“ helyett „jelszó helyes!“ Altiszt, fegyverhez! vagy: fegyvert fogj! helyett egyszerűen: fegyverre! A fél-bal! fél-jobb! hiányos formák, s a nemesi regulamentumnak fél-jobbra! fél-balra! helyesebbek s azért nem czéltalanok, mert a „jobb“ vagy „bal“ szavak kiejtésére ugy sem fordulhat meg a nemzetőr rögtön, hanem csak annak meggondoltára merre van jobb vagy bal; minek következtében a „jobbra“ vagy „balra“ inkább czikkelyezve mint hirtelen kifejlendők s teljesen czélszerűek. A deploiren, auflaufen és aufmrschieren e nemességi regulamentumban, vonulás, felfutás és felmasirozás által van magyarítva; Gál e tekintetben a bontakozást és fejlődést használja. Becsületes földművelő őrvitézeimnek ez nem hangzik elég népszerűen, s midőn először jobbra vagy balra át! commandiroztam, arczaikon láttam, hogy e szavakat elmesterkéltnek érzik. Nem voln-e természetesebb a regulamentum után a deploiren- és auflaufen-ra a vonulást és felfutást ezentúl is használni? Az aufmarsch lehetne helyfogás, mert a tárgyat jól fejezi ki, a „jobbra, balra át“ helyett pedig ismét a regulamentumnak jobbra vagy balra fordulj!-ját fogadhatnók el, p. o. Jobbra vonúlj! Arcz ba helyre állunk! Hogy hosszas ne legyek, itt véget szakasztom észrevételeimnek, Gál polgár- és fegyvertársam nem fogja ezeket gáncsoskodásnak tartani; munkája nagy hézagot pótlott, s igen sürgető szükséget elégített ki. Egyébiránt észrevételeimet sem philolog baráom, sem én nem?tartjuk evangeliumnak. Nemzetőrségi commandószavaink felett legközelebb a nemzetőrségi haditanács, utóbb a gyakorlat s nyelvszokás határozandnak.
Sokat szoltam commandó szavakról, s e szót „commandiroz“ még sem magyarítottam meg. A vezénylet nem tetszett, mert igen vékony szó illy menydörgő tárgya, s azután e forma: „remélnyl“ „vezényl“ régóta olly kedvtelennek tetszett előttem, hogy szaporitását lelkemre nem akarom venni. Több szót probáltunk, de ugy jártunk vele mint a magyar journalisták a „barricade“ magyaritásával, mig végre a „torlaszt“ találták ki. Egy sem tetszett, s végre abba hagytuk. A mi nem sikerűl ma, majd sikerűl holnap.
Szontagh Gusztáv
