RÓMAI SÁNCZOK.
RÓMAI SÁNCZOK.
Legközelebbi hetekben a római sánczok, mint a magyar haza ellen lázongó szerb csoportok táborhelye, különösen a hirlapolvasó figyelmét gyakran vonván magokra, nem tartjuk érdektelennek e sánczokról Schams után (Topogr. Beschreibunk von Peterwardein) a következőket közleni.
Pétervárad környékén két nagy földhányás vagy sáncz érdemel különös figyelmet, az ugynevezett római sánczok, mellyek közöl az egyik változó irányban, mint a környék vagy a talaj különfélesége kivánta, a Dunától az ujvidéki szőlőktől kezdődeve, a sajkások kerületében, Csurognál, a Tiszához közel végződik; a másik pedig ugyancsak a sajkások kerületében Gospodinczénél kezdődve, a másik egészen ellenkező irányban, éjszaknyugotra vonul Péterváradtól.
Hogy e magas és széles sánczok nem természet müvei, hanem létöket emberi kezöknek köszönhetik, már maga fekvésök és mesterséges irányuk is mutatja, csak az a kérdés: kik voltak épitői?
Nagyszerű épitményeket örömest tulajdonít az ember a rómaiaknak, nem tekintve azt, hogy más idegen nem kevésbbé harczos népeik is kénytelenítettek a régi korban erős álláspontokról s védintézkedésekről gondoskodni. Magyarország régi történeteire visszatekintve, s a földtér természeti fekvését, a sánczok irányait figyelembe véve, az első sáncz épitőinek az avarokat és markománokat tarthtatjuk, kik azt a rómaiak beütései ellen emelték, s e sánczot a rómaiak csak később, midőn roppant hatalmokat ide is kiterjeszték, használhattak nem annyira védelműl, mint inkább határvonalúl a Duna és Tisza közt. Minthogy azonban a Magyarország sikjain még fönmaradt markonámok és quádok a rómaiak dunai kereskedését szüntelen háborgatták és rongálták, hajózások biztosítása végett szükségesnek látták a rómaiak egy uj fölebbemelt határvonalat, a fentebb említett második sánczot húzni, melly is Gospodinczétől a Duna hosszában Apatinig terjed.
Ennek épitési idejét Marc Aurel korára tehetjük, ki Szerémből több háborút folytatván a szomszéd avarokkal és markománokkal, a Duna bal partján e földhányásokkal törekedhetett magának erős állást foglalni. A mostani várhegy akkor Colonia Ipra név alatt ismeretes erősség volt, mit az innen kiásott római jegyű téglák is tanusítnak. A rómaiak ide helyzett hadi ereje legio exploratorum nevet viselt.
Megemlitendő még egy naponként mindinkább enyésző sánczolat, melly Pétervárad körül egyenetlen távolságban körülbelül 300–1000 lépésnyire félkörben vonult a Dunához s melly körül számos, régen bizonyosan táborhelyet képező árkolások észrevehetők. E sánczokat .....Caraffa hányatta, s később Caprara tábornok végeztette be. Midőn .... Eugen herczeg táborát a török ellen itt állította csatarendbe, már e sánczok beomlottak, s ma nyomai is alig tünnek elő.
Ohajtható volna e régi sánczolatnak az erőditéstan ujabb elvei szerint ujra éppittetése, mennyiben, ha a várörség egy része, ostrom esetében, e sánczok közt tanyázhatna, talán több százakat meg lehetne menteni azon betegségektől, mellyek illy körülmények közt a levegő elzártsága miatt az őrhad közt rendesen kiütnek.
