FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Paris. A külügyekkel foglalkozó bizottmányban Cavaignac tanácselnökhöz több kérdések intéztetvén az olasz ügyek iránt, jelesen: hogy mi tárgya s czélja van az Angliával közösen ajánlott közbenjárásnak Austria s Károly Albert irányában ? Cavaignac azt felelte, Franczia- s Olaszország érdekében fekszik a történt értekezéseket titokban tartani. – Kérdeztetett továbbá, ha valljon a közbenjáróság összehangzik-e a nemzeti gyülés Olaszország fölszabadítása iránt nyilvánitott akaratával? „A nemzeti gyülés akaratát – válaszolá Cavagnic – mindig szabályúl tartandom cselekvéseimben.“ És hozzá tevé, hogy mindig csak Francziaország érdeke és saját becsülete szerint szerint fog cselekedni. – Végre kérdezték, szándékszik-e háborút kezdeni az esetben, ha közbenjáróság semmi eredményre sem vihet ? Ő nagy reményét fejezé ki Angliával együtti törekvéseivel a békét helyreállítani, s csak végső esetben mondá magát késznek a háborúra. – A bizottmány e nyilatkozatot nagy helyesléssel fogadta.
A nemzeti gyülés néhány nap a sajtóvétségek büntetéséről szóló törvényjavaslattal foglalkozott, s azt minden érdekesb vita, vagy változtatás nélkül, úgy mint régebben közlöttünk, el is fogadta. Legtüzetesebb vitát a 3-ik czikk idézett elő, melly 3 honaptól 3 évig, s 300 frktól 6000-ig terjedhető büntetést szab azokra, kik a vallás, tulajdon és család sérthetetlenségét megtámadják. Proudhon erősen kikelt ellene, s kiváná, hogy a tulajdoniságot épen úgy lehessen vítatni, mint bármelly más társadalmi intézményt. – Sokan e törvény szigorú, s az általános szabadság eszméivel homlok-egyenest összeütköző rendeleteit vétkes merénynek fogják talán mondani a valódi democrat társaság életeleme ellen. – De ne feledjük uraim! hogy az absolut igazságokat, s szónoklati fényes elméleteket az eszélyes politicusnak mérlegbe kell vetnie a körülmények czélszerüségével, s az időszaki szükség követeléseivel. Mi nap Francziaországnak mindenek előtt nyugalomra van szüksége, minden forrongás, s újabb lázas kitörések szivéig fölhatnak a köztársaság életének. – És a franczia népnél nem is századok időköze szokott lenni a szónak és tettnek ; forradalmi izgatottságában pedig – minő jelenlegi állása – a szó már markolata a tettnek! – Ezért kell a kormánynak – s ezt eszélyesen teszi – mind azon tárgyak fölött a korlátlan s tulságig vitt szabad taglalást egy időre lehetetlenné tenni, mellyek – jól vagy rosszúl az ép a vita alapja – de csakugyan főtámaszáúl szolgálnak a társadalmi rendnek. Maga a köztársaság is csak ezen alapokon épitheti föl ma saját lakát. – Majd ha a kedélyek csillapulnak, a sajtó inkább eszmékre, mint szenvedélyekre fogja okoskodásait építeni, s a köztársaság mindenek előtt olly teljesen lesz biztosítva, hogy futó zavarok, s kipattogó szikrák tüzétől mitsem félhet, – akkor vissza kell adni a sajtó szabad vitatási jogát, mert e nélkül, nemcsak hogy nincs semminemű szabadság, de a társaság gátolva lenne saját tökélyülési czélja elérésében is. – Az egész törvény azért is – hasonlóul a sajtót illetővel – csak ideiglenes.
Az aug. 11-ki ülésben Mortimer-Ternaut azon inditványa tárgyaltatott, hogy a nem sokára vita alá kerülendő alkotmány csak háromszori felolvasás után fogadtassék el, s minden olvasás között legalább is 3 napi köz legyen. Az illető bizottmány ezt oda módosította, hogy a vitán egyszer már keresztűl ment alkotmány vissza fog útasíttatni a bizottmányhoz, s ez őt nap mulva azon módosításokkal terjesztendi gyülés elé, mellyeket szükségesnek fog vélni. E bizottmányi vélemény a gyülés által elfogadtatott.
