Drávamelléki hírek. Sept. 7.
Drávamelléki hírek. Sept. 7.
A magát 3 hónapi szolgálatra lekötelezett vasmegyei nemzeti őrsereg fő törzskara még e perczig Iharos-Berényben, a többi Beleznáról egészen Bácsig őrvonalt képezve áll, s várva várja a hálátlan horvát testvérek betörését. Harczias lelkülete folyvást kielégítő; fegvere kasza és hellebárdokon kivűl, részint vadász-, részint szuronyos-puskákból áll; jelleméről elég megemlíteni, miszerint a főparancsnokság a szárnyaló hírek nyomán összeütközésre szólítván föl, kivétel nélkül dalolva indult a sejtett veszély elé, a csalódás után pedig mindannyiszor kedveszegetten tért ivszsza az állomásra. Ezt azonban nincs mit bámulnunk, hiszen főparancsnoka a népszerű Vidos Jósef; élén állnak gr. Zichy Herman, Ujváry István, Ivánkovics Nepomuk stb. A sereg gyakorlottsága ollyan, hogy az avatott sorkatonák lehetetlennek vélték, olly rövid idő alatt anynyi hadiügyességet szerezni.
A mult hónapi hőségokozta sürű epeláznak 11-en estek áldozatűl; köztök Kenniczer Ferencz, az egykori adóbuktató vezér. Legközelebb kórház nyittatott avbetegek számára Segesden a Ferenczrendi szerzetesek zárdájában, hol most is 50-en gyógyulnak.
Csányi, kir. biztos szüntelen látogatja az egész vonalt, kinek erélyességét és buzgalmát a honnak nincs hatalmában megháláni. Gr. Teleki Ádám katonai főparancsnok is tőn már látogatást a vonalon.
Több rendbeli kósza hírek czáfolatáúl szolgáljon, hogy eddig a vasi, somogyi és zalai nemzetőrségnek nem jutott a szerencse víhatni szabadságunk irigyei ellen.
Azon örömhir terjed itt, miszerint av derék Sándor-huszárok 2 osztálya, és a fejérvári nemzetőrök már Marczaliig jutottak, továbá, hogy a Pápán rendezett honvédelmi sereg ma Sümegre érkezvén, hónap a Dráva mellé lesz menendő.
Jellasich f. h. 4-kén Kapronczán tartott vizsgálat alkalmával embereit eddig magokviseleteért magasztalván, megigére, hogy e hó 7-kén alkalmat adand nekik ismert vitézségüket a magyarok ellen kitüntetni. Apostolai azt hirdetik, hogy az eddig nyert szabadság a császártól jő, Jellasich pedig még más jótéteményekben is akarja részeteni. A magyarokat ő – u.m. – szereti, csak azok ellen van, kik a jó király tekintélyének elrablói, mialatt szabadságunk nemtőit, a ministereket érti. Legnagyobb vigaszunk az e tájon készen álló Milós- ezredbeli huszárság; tiszti kara élhal alkotmányunkért, s a közvitézek közt is leirhatatlan lelkesedés. Ezzel egészen ellenkező indulatúak a hardegg és Kresz-ezredebeliek, kik közől az elsők azt nyilvániták, hogy sem ellenünk, sem a horvátok ellen nem lövendenek, az utóbbiak pedig átkelvén a Dráván, az illyrekkel nem átallanak zsíviózni.
Sorkatonaságról lévén szó, el nem hallgathatom az aug. 29-én Berzenczén történteket, hol Vidos Jósef beszédbe ereszkedvén az átment Váza-ezredbeli 4. század tisztjeivel, megmagyarázta a magyarok töerkvését, miszerint legkevésbbé sem szándékuk valamelly népfajt elnyomni. Ekkor a tisztikara vállaikra ragadván őt, egyhangúlag őt óhajtá főparancsnokúl. m
