AUSTRIA.
AUSTRIA.
Azon körülmény, hogy a magyaroszági küldöttség Bécsen a trón előtt nem szerezhetett igazságos ügyének a gyalázatos camarilla ármányainak irányában diadalt, kiábránditotta a bécsi közönséget. Azon lapok, mellyek eddigelé elfogultásukban leplezetlenül nyivlániták Magyaroszág irányában ellenszenvöket, nyiltan lépnek föl, fönhangon kiálva: „ha Magyaroszág királya a magyar országgyülésen szentesített törvényeket megsemmisítettnek hirdeti s azon embert, ki hűtelen pártütőnek s felségsértőnek nyilatkoztatott, most trónja gyámolának mondja, maholnap megtörténhetik, hogy mind azon engedményeket, mellyeket a bécsi nép martiusban és majsban vérével vivott ki, hasonlag semmiseknek nyilvánítandja. S csak egy sereget kell Bécs falai körül vonnia: s Metternich és Sedlnitzky ujra visszaültek ministeri székeikbe. Igy szóül a Freimüthige, egyike azon lapoknak melly a magyar érdekeknek eddigelé az Agramer Zeiungól rakott orlaszokat; most azonban, ugymond, miután tisztá látjuk, hogy a reactio az absolutismust visszahelyni törekvő camarilla Magyarországnak legbenső életét támadja meg: most Bécs az egy ideig félrei9smert magart újűólag testvéri kebelére öleli. – A constitutio méltó boszonkodással irja, hogy Magyarország fenséges népének küldöttei 48 óráig kénytettek az előszobában királyok feleletére várakozni. S midőn e küldöttség, a küldői által meghatározott időt t úllépte, teljesité ugyan az emberi kötelességet, de elmulasztá a követét. S ha valaha állott, úgymond, azon tétel, hogy a czél szentesíti az eszközöket, bizonyosan itt állott. Ámde vérző szívvel írjuk le, hogy a czél nem éretett el. A nagykorú népek irányában, igy folytatja, nincsenek többé engedmények, hanem csak a jognak elismerése, a népek ellenében nics többé ajándék, hanem visszaadás, mart. 13-ka óta nincsenek igéretek, hanem teljsítés. A népek irányában csak igazság és bizalom létezik, s hol e helyett hazudság és árulás fogott helyt, ott véres, de mégis vesztett játék van. S mit felelt a király Magyarország küldötteinek? olvassátok meg az Agramer Zeitung spet. 7kén megjelent számát, s abban azon Handbilletet, melly igy kezdődik: mein lieber Freiherrv. Jellachich!
Ugyanezen lap nyiltan bevallja, hogy Asutriának és Magyarországnak jövendője kölcsönösen föltételezett; ugyanazon egy ellenség fenyegeti mind a kettőt: Magyaroszág Szabadságától és függetlenségétől Németország szabadsága és gysége elválszthatlan. Jellachich ugymond, épen úgy tör Frankfurt mint Budapest ellen: mert egy kar vezérli őt, s egy szellem űzi mindkét oldalra, s midőn Magyaroszágtól april 11-ike eltagadtaik, az esküszegés nincs egészen tejesítve: mart. 15-ikét s maj. 15-ikét és 26-ikát el fogják tagadni.
Bécs, Mondják hogy vihar előtt a vészmaradak meg szoktak a tengeren jelenni. Az Allg. Oest. Zeitung irja, hogy Bécsben azon hír terjedt el, miszerint Lajos főherczeg Schönbrunnba megérkezett. Ha ez ugymond a nevezett lap, valósulna, következései aggodalmat gerjesztenének. A közönségnél még élénk emlékezetben van a mult s a főherczeg megjelenése a város nyugalmát ujra fölzakaltná. A nemzet érdekében óhajtja tehát, hogy a hír ne valósuljon.
A fekete-sárga szín a birodalmi fővárosban a reactio symoblicus jeléül tekintetik, s a hol csak feltűik ,a nép üldözéseinek van kitéve. Igy legközelebb a Geissel szerkesztőségénél, hol e szín kitűzeett, számos nép csoportosulván össze, erőszakkal kényszerité azt levétetni.
