FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
A minap említett zavarok Montpellierben több napig nyugtalanságban tarták a várost, s maga Paris is érdekelve volt, mert egy tartományi város is veszélyes ponttá válnék, ha legitimisticus, vagy communisticus kitörések gyülhelyévé lenne. Hogy mind a két elem vegyesen szerepelt a mozgalmakban, az most világos az ujabb adatokból ,s egyik a másikat akaja a kitöréssel váldolni. Azonban a baj semmi mélyebb telepben nem gyökerezik, s néhány ember sérülése s kettőnek eleste után a törvényes rend helyre állott s aligha ismét veszélyeztetik.
– „A Journal des Debats” szerint a bécsi udvar által Károly Albertnek az angol franczia közbenjárás tudomásra lett jötte előtt tett békekötés fetételei ezek lettek volna: Lombardia csatoltassék Sardiniához. Velencze szabad kereskedelmi várossá alakúl, minő Hamburg vagy übeck. A velenczei birtok egyik részéből s Friaulból alakittassék önálló herczegség, Rainer főherczeg egyik fia számára. S végre mindezekért fizessen Olaszország 400 milliót statusadósság fejében. Ennek ellenében a „messager” szerint Wessenberg azt nyilatkoztatta ki, a közbejáró két hatalmasságnak, hogy Austria ombardiát semmi áron sem veszti el, hanem készt azt legszabadabb intézményekkel ellátni.
– Sept. 2-kán érdekes ülés volt a nemzeti gyülésben. Lichtenberger inditványa levén szőnyegen, hogy t.i. az uj alkotmány tárgalása ideje alatt az ostromállapot szüntettessék meg, ez bő vitára szolgált alkalmúl. A bizottmányi jelentés véleménye oda járult, hogy az egész inditvány mellőztessék, s a ház ezt később nagy szótöbbséggel el is fogadta. Az inditvány melletti szónook között kitünő volt Ledru-Rollin. Ő leginkább arra építé okoskodását, hogy csak azon alkotmány bir teljesen biztos alappal, mellyet minden látszólagos erőszak nélkül fogad el a nép. S mivel az ostromállapot fönnmaradása bő anyagot fog szolgáltatni mindenkinek 294azon gyanusításra, hogy mint Spanyolhonban a cortesekkel történt (p. Narvaez hatalmaskodása alatt) Francziaországra is fegyver élével erőszakolhatott rá az uj alkotmány. Végre az ostromállapotot ha kényszerüségből el kellene is tűórni, de a sajtót teljse szabadságában akarja látni, s azért legalább ennek tökéletes vitatkozási függetlenségét kivánja megadatni. Beszédében nevezetes eszme volt-e kérdés – mi az alkotmány? Az uj és régi eszmék közötti egyezkedés. Vagyis a harczoló érdekek kiegyenlítése. Utána Cavaignac tanácselnök szólt, és hatalmas egyszerűségével, minő szónoklatának mindenkor kitűnő nyomata, nem csak bébizonyitá magas democrat jellemének méltóságát, de a házat mind az ostromállapot föntartásának lehetőségéről, s a hirlapok irányában tett eddigi rendeleteinek czélszerüségéről is fényesen meggyőzé.
Az ostromállapot föntartása, úgy okoskodott ő, semmikép sem gátolja a szabad tanácskozást, mert azt egedűl a nemzeti güylés határozta el, s minden órán szabadságában áll eltörlenie. A ház tökéletes függetlenséggel bír nyilatkozataiban, s a spanyol példák épen nem illenek reá, miután ott nem a nemzeti gyülés akaratának volt kifolyása az ostromállapot, hanem külön hatalomé, melly kivüle állott s uralkodott rajta. – Kinyilatkoztatá továbbá, hogy ő a kormánynyal egyetemben veszélyesnek tartná az ostromállapot felfüggesztését, s úgy van meggyőződve, hogy a kormány magas hivatásának ismeri győzelemre vezetni a köztársaságot, vagy annak fennmaradását utolsó csepp vérig ótalmazni. – Ezután kapcsolatban levén úgy is a tárgy, áttér szónok a sajtó iránt tett rendeletei igazolására. Elmondja a köztársaság mai naponi gyengeségét, fejletlen állapotát, melly ha alapelvében szabadon mindenki által megtámadtatik, nagy veszélynek lesz kitéve. – „Azt mondják – folytatá szónok – hogy néemlly hirlapok betiltása által elnyomtuk a szabad vitatkozási jogot. Nem, csak azt gátoltuk meg, hogy szabdon szmünk előtt ne izgassanak, ne lázítsanak a már elfogadott köztársaág ellen. Ha a kormány igazságtalanú lvádoltatik, azt eltűrjük; ha alapos ellenvetéssel találkozunk, azt eloszlatni igyekszünk, s türelmesek vagyunk minden szabad szó irányában; de egyre csak az ostromállapot hatalmával fogunk mindenkor felelni, azoknak t.i. kik a köztársaságot megtámadni merészlik. Személyünkkel keveset gondolunk. Ha megmentve a köztársaságot, egykor nekünk is osztályrészünk lesz abban – fölhatalmazunk mindenkit bátran megtámadni személyességeinket. – De ha minattunk veszni találna a köztársaság, lelkiismeretünk furadlásai égetőbbek lennének minden rágalomnál.” E beszédet hosszan tartó helyeslés követte, s a fentebbi meghatározat csakhamar utána hozatott.
September 4-kén Cavaignac 300 ezer néző sereg jelenlétében 70 ezer sorkatona s nemeztőrség fölött tartott szemlét a Mars mezőn. Gyönyörű nap kedvezvén a nagyszerű látványnak, az egész inkább ünnep színét viseli, mintsem katonai szolgálatnak tetszett. A nép kitörő örömmel nézte a 3 óráig tartó katonai menetet, s bizakodva beszélt európai háborúról – mert képesnek érzi magát ezzel is megmérközni. A köztársaság éljenzése volt jelszó mindenütt, s a gyakorta bele olvadó „éljen Cavaignac” éljen a nemzeti gyülés” korántsem azon tompa morajjal hangzott, minő egykor Lajos Filep éljenzése volt, midőn pédlául a kamarákat megnyitni ment; e hivatalos lárma helyett a népnek igazi szava, szivének tettetés nélküli óhaja volt, midőn azt kiáltá: „éljen a köztársaság.˘ És – veti utánna egyik párisi levelezőnk – mégis azt gondolják sokan, hogy Francziaországban van jövendője a királyságnak? Soha! mint egykor a kereszténység követé a pogányságot; egyesek zsarnokságát – a királyok hatalma: úgy fog ez hátrálni a népek uralma vagy is a köztársaság előtt.
