Debreczeni levelek. V. oct. 1.
Debreczeni levelek. V. oct. 1.
Ma az összes nemzetőrség már jókor összedoboltatván, a szabadságtéren négyszöget képezve, rendben állott ki s várta a sok különféle színezetű egybegyült nép az események fejlődését. A városi hatóság, már néhány nappal ezelőtt, kötelességévé tette mindazoknak, kik a városban laknak, s kik eddig az alkotmányra felesküvést elmulaszták, hogy most azt számtalan nép jelenlétében, a nemzetőrségi lobogó alatt ünnepélyesen teljesítsék...
Kevés idő mulva Tóth Mihály helybeli lelkészünk, népgyülést hirdetvén, lelkesen, s népszerűen magyarázta meg az utczát elborító sokaságnak, a mostani események folyamát. Lélekemelőleg buzdítá elszánt népünket a kitartásra, igérvén nekik, hogy őket a fenyegető vészben soha el nem hagyandja, hanem velök lesz, s isten és igazság nevében győzelmeskednek a hitetlen rablókon. Igy tegyetek hazánk lelkészei. Ti vagytok a pásztor, s a nép bízik szavaitokban, ha ahhoz az igazság nyelvén szólotok. Ha ezt teszitek, legyőzhetlenné lesz a felkelt nép, s mint szavában, ugy tetteiben is isten fog mutatkozni.
Oct. 2. Ma népes közgyülésünk volt. Több tárgyai közől megemlítendőnek vélem, hogy lovas nemzetőrségünknek fele része folyó hó 11-kén induland a táborba. Óhajtandó lett volna, hogy ne csak fele menne, mivel derék őrnagyok Kézy úr, meglehetősen begyakorlotta őket; s átalában, mint alföldi magyarok született jó lovasok is levén, táborunkban a debreczeni összes lovasságból, meglehetős segítség telt volna ki.
Szatmár megye alispánya által tudósíttatánk, hogy a megyében, néhány oláh helység fellázadt, éjjel nappal félre verik a harangokat, s gyülnek a magyarok ellen. Minek következtében nemzetőrségünk mindig készen leend, s hiszszük, hogy bátran áll a lehető vész ellenébe.
Érdekes tudatnom azt is, hogy Silye Gábor hajdu követ s kormánybiztos úr szép sikerrel működik a hajdú kerületben, a „Bocskai csapat” összetoborzásában.
Ezen erőteljes magyar csapat ércz karjai csapásitól, ha az egész 1800 főből álló csapat kiálland: az ellenség sorai közt, menykő fog villámlani kardjok élein.
És most berekesztem debreczeni leveleim sorát. A magyarok istene úgy akaré, hogy toll helyett én is fegyvert ragadjak a vitéz társak között. – Jakó Pál, bocskai csapatban hadnagy.
