Kővárvidék, sept. 30.
Kővárvidék, sept. 30.
Az újonczállítás, Urbán embereinek bujtogatása miatt, naponkint komolyabb mozgalmakat idéz elő. Több helységekben ülések tartatván, a vezérelv: a magyar faj kipusztítása volt, mellynek elérhetésére előbb a tisztviselők legyiltolása terveztetett. A kir. biztos sept. 26. egy század Hartmann ezredbeli katonát hozott magával. Másnap a főkapitánynyal Kolozsvárra indúlt, de Törökfalván egy embertömeg kiegyenesített kaszával, vasvillával, fejszével fegyverkezve utját állta, kivánván, hogy őket Naszódra jövessék. Sikerült azonban egy két lövés daczára is tőlük menekülni. A nép futárokat küldött a szomszéd falukba, hol a harangok félreveretvén, mint egy 2000-en gyűltek össze, s fenyegetőzve az alispán szállására rohantak. Berkesen keresztülutazván, a magyar lakosságot kényszeríték velök menni Naszódra. Remetén egy más csoporttal szövetkezve, hasonlót tettek a vonakodó szakálasfalviakat. Somkútról a két szolgabirót és ügyvédet kötözve magokkal vivét. A pénztárt letartóztatták. Senkinek sem engedelmeskednek; a nagybányai gör. egyesült esperest, ki oláh proclamatiókat akart köztök terjeszteni, elűzték, a proclamatiót széttépték, lábbal tapodták.
Oct. 7-én. A nap első dühében a tisztviselők elmenni kényteleníttetvén, a rend fentartására semmi remény. A nép czéltalanul bolyong: nem tud megállapodásra jutni; egy rész kiábrándulva látja, hogy Urbán ámitásai kárát fogják okozni, mig más rész, kivált a szegénység által alsó fokig demoralisált nemesség dühöng, s mindenkit öléssel fenyeget. Közelebbről a megyei pénztár elszállitása iránt egy csapat katonaság Monostorra kiküldetvén, oda érkeztével több mint két ezernyi tömeg megszállotta a helységet és a pénztár elhozatalának ellenszegült. A katonaságot ugyan nem bántotta, de a pénztárt, és pénztárnokot szekérre ültetve, még az nap Naszódra indította Urbánhoz. Sem élet, sem vagyon nincs bátorságban, a nép maga körében tanácsokat tart, hol egy vagy más tisztviselőnek elfogatása határoztatik. És mindezek büntetlenül folynak, még eddig nem tétettek semmi lépések a dühöngés korlátozására. Azok, kik a csend helyreállítás gépezete első kerekeit mozgatják, békés úton reménylenek mindent elérhetni, de én félek hogy reményeikben borzasztóan megcsalatkoznak. Ha egykét napokig nem történik elhatározó lépés, a baj növekedni fog annyira, hogy tekintélyesebb haderő lesz szükséges fékezésére.
Tegnao, oct. 6-kán érkeztek N. Bányára a Naszódra hurczolt foglyok, Urbántól szabadon bocsátva. Mint állítják, Urbán szinleg megpirongatá a fogolykisérőket, közőlök négyet fogolyút letartóztatott. De ez ujabb szemfényvesztés, ha meggondoljuk, hogy a fogolytisztekkel – két szolgabiró és egy ügyvéd – midőn az őrvidék határára léptek, sokkal mostohábban bántak, sőt Makódon az oláh pap, a foglyok hallatára, az isten és vallás nevében, kérte a kisérőket, hogy kimélet nélkül üssék agyon, mi szerencséjökre elmaradt. Naszódon az őrkatonaság roppant ellenszenvvel viseltetik a magyar ügy iránt, a székelyektől fél, kiknek közeledtének híre érkezvén, saját tűzhelyeikhez vonultak.
A visszaérkezett tisztek nem győzik eléggé borzasztóan leirni a nyomort, mellyet kiállottak a 4 napi gyalog hurczoltatásokban; még csak vizet sem adtak nekik szomjúságuk oltására, – becsesb holmijokat rólok letépték s elsajátitották. Megérkezésök azonban a népet lehangolta; most többen hiszik elcsábíttatásaikat; majd kijózanodnak tökéletesen, ha a büntető igazság keze utóléri.
Éjjel 11 1/2-kor érkezett futár szerint, a Rettegen tanyázó sorkatonaság az ott működő kit. biztos felszólítására a pénztárt elrabló csapat elé küldetvén, velük megütközött; heten közőlök elfogattak, többen megsebesíttettek. – A pénztár és pénztárnok biztos fedezet alatt Kolozsvárra szállíttatott. Jelenleg N. Bányán és környékén van öszpontosúlva a szathmári megyei nemzetőrség egy része s körülbelől nyolcz ágyú, mellyel tegnap gyakorlatok is tétettek. Az őrsereg szelleme meglepőleg jó. Sok illy romlatlan magyar jellem, s e hazát semmi hatalom rabigába nem képes görbeszteni. – R. L.
