Somogy, oct. 31-kén.
Somogy, oct. 31-kén.
Senki sem szeretheti jobban e szegény vésztől körített hazát, mint én, ki milliók karát óhajtanám felfegyverezni isten lángpallosaival, hogy egy csapással irthatnók ki a burjányt, melly elárasztá vészes szálaival e békes hont; s mégis sir bennem a szív, ha valaki, lelépve a törvényesség teréről, olly tettekre vetemedik, mellyeknek emlékezete is borzaszt. De szóljon maga a tény. Az önkénytes nemzetőrök kiállítását tárgyazó ministeri rendelet következtében Somogymegye bizottmánya is összeült, s a nagyszerű calculus szerint esett volna Bábon helységre 8 kiállítandó önkénytes. Bábon, a parancs vétele után 24 órára 9 önkénytest állított toborzás útján, kik megvizsgáltatás után Kaposba küldettek. Azonban a bizottmány egyet gondolt, s az önkényteseket, mint kikre szükség nincs (?), vissza küldötte. Az önkénytesek búsan eloszlának. – Néhány nap zajlott csak le az idő folyamán; megyei bizottmányunk ismét önkényteseket óhajtott. A helység felejtve az előbbi haszontalan toborzásra tett tetemes, mint egy 60 forintig rugó költséget, újra toborzott; de kevesebb sikerrel, mert most 9 önkénytes helyett csak ötöt kapott, kik azonnal a kellő helyre szállíttattak. Ezen utóbbi toborzás után egy hónap múlt el. A megyei bizottmány az elmaradt három önkénytes kiállítását azon rendelet szerint követelte: „Hogy ha önkénytesek nem vállalkoznának, a három önkénytes, a már összeirt 19 és 20 éves fiatalakból sorshúzás útján állíttassék ki. A helység tanácsa ismét harmadszor is összeült, s a hosszas tanácskozás eredménye az lett: „Hogy mig a helységben szolga pásztor vagy czigány van, addig magunk gyermekeivel sorsot nem húzatunk senki kedvéért.” A határozat nem is maradt irott malaszt; mert biró uram egy családos szolgát és egy házatlan zsellért szép szín alatt a helység lázához csalt még azon órában, s hajdani gyönyörű mód szerint vasra veretvén, addig el nem bocsátotta, mig szolgálatát meg nem igérte. Mint mondják, a ságvári helység is illy vasra veretési capacitatióval állítá ki 9 önkénytesét. Hatóságok! őrizkedjetek az illy eljárásoktól, mert igy az erélyesség bélyege helyett a zsarnokság bélyegét sütitek magatokra. Sajnálkozva emlékezünk a horvátokról, kiket Jellachich erőszaka hurczolt ellenünk: legyünk tehát magunk igazságosak. Valljon becsületére válnék-a a nemzetnek, ha ezen kötéllel toborzottak elfogatnának, s azt lennének kénytelenek mondani, mit a horvátok mondtak: „Mi nem jöttünk volna, de kellett.” – Tiszteljük a jogot, s gyakoroljuk azt: úgy számolhatunk Európa méltánylására. Ki irtózik a legszebb tettől, a honvédelemről, hagyjuk magára; mert az illyenek soha meg nem mentik ám a hazát... Vannak még, hála a magyarok istenének, milliók, kik önkényt sietnek, csak szólíttassanak fel erélyesen, megvédeni a szent hazát! – Brigori Elek.
