Csucsai tábor, dec. 21.
Csucsai tábor, dec. 21.
F. hó 18-kán és 19-kén a honvéd 11-ik zászlóalj hősiségének ismét egy bizonyságát adá.
18-kán az ellenség táborunkat tönkre tenni, s a Királyhágón áttörni szándékozott. Megtámadtatásunk három felől volt elhatározva: Hunyadról jött egy ezred Siskovics, három escadron lovas és két század Károly Ferdinand s más gyalogság kiséretében Vardiner, míg Urbán Almás felől 9 század sorkatonával s tömérdek néppel nyomúlt előre. E két tábor közt Hodosfalva körűl a helységekben fölkelt nép a hegyek élén állomásozott.
Délután nyomúlt Urbán Börvény felől a krasznai útra, hol míg a közel falvakból a segély összehúzódott, egy század honvéd állotta becsűletesen a sarat. A segély Szabó Farkas vezérlete alatt alkonyatkor érkezett meg.
Táborunkat Baumgarten székely lovag alezredes vezérlé, azon férfiú, kit, ha a kolosvári népgyűlésben b. Baldacci mellé alvezérűl választottuk volna, (mert még akkor a vezért választottuk) máskép állanánk.
Szabó százados a Jánk táborát szétvert lelkes vitézeivel előnyomúlt, csak hamar azonban megszólíttatott, és lövéssel üdvözöltetett, mire emberei előrohanván 4 előőrt a megszólítóval együtt elfogtak, s a sötét éj daczára is számtalan ágyú és kartácslövés közben Urbán táborát szétverték.
Ugyan ekkor megtámadá egy más csapat Hodoson Dobai századost is, de a szenttamási és schwechati csatákban edzett hős két század honvéd s két század nemzetőrrel a nagy tömeget megszalasztá.
Igy mutatkozván az események, Riczkó ezredes parancsára erőnk Csucsára pontosíttatott össze, s egész éjszaka fegyverben vártuk a támadást.
19-kén jókor reggel Urbán összeszedvén erejét, ránk csapott, de rövid kemény tűzelés után visszavonúlt, a mieink rohanva utána, s emberei közől számosat megsebesítettek, kettőt sebesűlten el is fogtak, az oláhok közől mintegy 60 esett foglyúl. E csatában a lelkes vezér Baumgarten is lábán sebet kapott, de a melly – istennek hála – nem veszélyes.
Míg Urbánnal a harcz Kraszna felől így folyt, K.-Sebes felől Várdiner nyomúlt elő seregével. Fegyveres erőnk ellene Dobai százados vezérlete alatt 3 század honvédből állott. A tűzelés keményen folyt, kétszer vertük vissza, s ugyanannyiszor nyomúlt elő a túlnyomó ellenség. Egyik ágyúnk mindjárt a harmadik lövésre leszereltetett, mégis egy ágyúval az ő kettőjök ellenében sikerűlt visszatartóztatnunk, míg a Szamos túl partján levő csatáraink a Szamosba beleugorván meg nem rohanták, s vissza nem verték őket. Tiszteink mind jól viselték magokat, de főleg Dobai százados és Hegyesi Ferencz főhadnagy voltak e csata hősei. Ez utósó egy közhonvéddel Győrfi Ferenczczel volt első, ki egy töltéssel telt tűzérszekeret, mellyen 300 pft. és 2 db arany is találtatott, elfoglalt. Zsákmányúl esett még két ló, s ha több lovasságunk van, megrohant ágyúik is kezünkbe jutottak volna. E csatában Dobai is könnyű sebet kapott.
E csaták, bár állásunkról kénytelenek voltunk is visszavonúlni, a legnevezetesbek, olly roppantúl túlnyomó erővel a lelkesűltség és vitézség diadalmasan küzdvén meg. A 11-dik z.alj 5 százada, mert a hatodik az alvidéki táborban van, s a 32-dik első százada, mellyben Lugenics őrmester tűnteté ki magát, a haza várakozásának becsűlettel megfelelt.
Az Urbán elleni krasznai csatában kitüntették magokat Kiss Lajos hadnagy, Nagy és Monc őrmesterek; a Kis-Sebes felőliben, különösen a 2-ik század 3-ik szakasza, Balázs Ferencz, Weiss és Ruzsicska tizedesek, kik a Szamos vizén csaptak át az ellenre, Miklós és olasz huszáraink is, bár számra kevesen, dicsően viselték magokat. A tüzérek közől kitűntek Vászil Ferencz tűzmester Várdiner ellen, s Kraszna felől Nigrász főhadnagy.
Sebesűltünk van 13, ezek közől 3 nehéz sebben, halottunk egy. Az ellenség részéről K.-Sebes felől egy Saint-Quentin nevű őrnagyon kivűl valami 40 maradt a csatatéren, sebesűltjeiket két kocsin vitték el, Urbán üldözött táborában is sok sebesűltnek kellett lenni, mert a merre vonúlt, sok várnyomot hagyott maga után.
Mikor e sorokat bevégzém, jött egy tudósítás Vardinertől, mellyben az elesett őrnagy testét visszaadatni kéri, s egyszersmind igéri, hogy Gyarmati nevű nemzetőri őrnagyunkat, ki Somlyóra ment pénzért s elfogatott, visszaadja. Saint-Quentin testét tehát ma viszik el Csucsáról a mieink az ellenség előörséig, halotti tisztességgel. Gyarmatit visszaadják-e vagy nem, majd megirom.
Hírlik, hogy Bánfi-Hunyadot fölégették, s az ellenség Kolosvárig visszavonúlt. Mennyiben igaz e hír, nem tudjuk; mi nyomúlni fogunk előre; állomásunkat, erőnk szaporodván, a váradi honvédek foglalják el. – Németh.
