PEST, DECEMBER 26.
PEST, DECEMBER 26.
Tudva van, miképen a kremsieri gyülés első napjaiban az osztrák pénzügyminister, Kraus, a ministerium nevében felszólította a képviselőket, miszerint, be nem várva a rendszeres budgetet és számadásokat, az álladalom szükségeire s különösen a magyar háború költségeinek fejében 80 millió forint új adósságcsinálásra adjanak neki felhatalmazást. Az országgyülés azon előterjesztést a pénszügyi bizottmányhoz utasította, melly jelentését dec. 14-ekén adta be. Ezen okirat egész terjedelmében igen nevezetes* mi azonban jelenleg csak a magyar háborút illető pontjával foglalkodandunk. Erre nézve következő a bizottmány jelentése.
Kööljük alább Austria rovat alatt. – A szerk.
„Egy másik politicai kérdés, mi egyszersmind átalános részvét és aggodalom tárgya, Magyarország állapota. Látjuk, hogy itt háború üt ki; olly országban, mellynek lakói századok óta, vész mint béke idejében, velünk testvériesen egyesűlve voltak, egyesítve a korona és kölcsönösen egymásba vágó érdekek köteléke által.”
„Ezen ország népfajai között, a boldogtalan viszálkodások véres harczot idéztek elé, mi csak az osztrák birodalom egységét veszélyeztetheti.
„Mi az összes birodalmat fen akarjuk tartani, de akarjuk: csupán az egyenlő jogú szabad népfajuk egyesítésének alapján. Mi átláljuk: hogy a kormánynak készen kell állania, a magyar tartományokbeli bonyodalmak kiegyenlítését, az óhajtott béke, vagy talán a kikerűlhetlen háború utján eszközölni, miszerint a népfajok, minden korcs befolyásoktól megszabadúlva, szabadon nyilatkozhassanak, hogy magokat velünk egy organicus egészszé újra átalakíthassák. Ezért, e háború nem lehet egyéb, mint pályanyitó a népfajok megszabadítására s egyesítésére. Ezen szempont a pénzügyi választmányt oda vezeti, hogy az összes ministeriumhoz a következő két kérdést intézze:
„Valljon a magyar korona alatt egyesűlt országok, a birodalmi gyülésen képviselt valamennyi többi országokként, organicus részei legyenek-e az egyesűlt alkotmányos császárságnak?”
„Törvényhozási és kormányzási tekintetben minő viszonyt szándékozik a kormány Magyarország és a többi országok között, a magyarországi háború által elérni?”
„A ministerium válasza igy szólt: Az alkotmányozó birodalmi gyülésen képviselt országok és a magyar koronához tartozó országok közötti erős organicus kapocs helyreállítása, a nemzetiségeknek egyenjogosítása, egyszersmind azonban a monarchia egységének és elválhatlanságának megalapítása és megerősítése, a czél, mellyre a ministerium törekszik. Mi alakban s melly intézkedések által lesz azonban ezen czél elérendő? ez iránt a ministerium jelenleg még semmi bizonyosat nem mondhat, miután elkerülhetlen szükségesnek tartja: hogy azon különböző népfajoknak kivánatai, mellyek a magyar tartományokat lakják, eleve megtudakoztassanak, és kellőleg tekintetbe vetessenek.”
Ezen választ megnyugtatónak találta a bizottmány. Hogy volna magyar, ki ezt megnyugtatónak találhatná, nem hiszszük. Hiszen látjuk, hogy bár miként változtak legyen is a személyek martius óta, a régi játék Magyarország ellenében folyton folytattatik s az eljárás csaknem mindenütt stereotyp. Midőn aprilisban és majusban a legőszintébb kibékülési szándékkal Jellachichot felhivtuk, nyilatkozzék azok iránt, mik Horvátországra nézve teendők volnának, ismételve azt felelte, hogy mindaddig, míg nemzetének akaratát nem ismeri, s ez képviselői által nem nyilatkozott, semmi feltételt a kibékülésre nézve nem tehet. A tartományi gyülés tagjait az alatt maga nevezte és pártja által neveztette, a statariumot kihírdette mind azok ellen, kik az ő pártja ellen izgatnának, a gyülés által a legképtelenebb és semmiképen el nem fogadható, az alkotmányba ütköző kivánatokat emelt végzéssé, az alatt időt nyert, pénzt s hadi felszerelést Bécsből, és septemberben betört az országba.
Szintúgy cselekszik most az osztrák ministerium. Elvet állít fel, mellyet ő maga sokkal kevésbbé követ, mint a magyar kormány, mert a nemzetiségek közös feljogosítása melletti hangos szavainak daczára, a kormányrendeletek és törvényszéki itéletek Csehországban . Stajernek tót vidékein, a lengyel Gallicziában s az oláh Bukovinában még mindig németek, az országgyülési nyelv szinte német s mind e mellett el akarják hitetni a világgal, hogy ők minden népiségnek s nyelvnek egyenlő jogot adnak, s hogy mi, kik a drávántúli megyékkel szlavón nyelven leveleztünk, elnyomjuk a más ajkúakat, sőt, hogy a rácz lázadás, melly felsőbb parancsolat következtében készűlt s Bécsből ápoltatik folyvást, nem az ő művök, hanem rendelkezésinknek következménye. Illyenekkel ámítják a szegény németeket, háttérben mutatják nekik a monarchia egységét és nagyságát, az anyagi jólétet, a szabadságot, az alatt pedig martius óta már a századik milliomot szavaztatják meg e tartományok képviselőivel, minden számadás nélkűl, s gyűjtenek seregeket, szedik az újonczokat, elnyomják az olaszokat, megtámadják a magyarokat, csak azért, mert ezek ragaszkodnak a király által szentesített törvényekhez. Irtó háborút kezdenek a magyar faj ellen, mert látják, hogy ez, századok óta ismerve a szabadságot, ámításaiknak nem enged úgy, mint az absolutismus alatt elbutított örökös tartományok népsége.
Stadion, a mint látszik, az ausztriai monarchiának XI-dik Lajosa a Richelieuje akar lenni; akasztat mint az első, s ármánykodik, mint a másik, hogy megtörje a provincialis különbségeket s megsemmisítse az önállóságnak minden jelenségét, nem borzad vissza a legigazságtalanabb s legkegyetlenebb háborútól, csak hogy többé ne létezzék magyar, cseh, lengyel, olasz, tyroli, hanem mind ez felolvasztassék Ausztriába. A terv nem új, ismerjük Hucher és Lobkovitz és Kaunitz és Spielmann idejéből, hazánk már többször pusztúlt s vérözönnel borítatott el az austriai uralkodók által, hogy ezen kedvencz eszméjök létre jőjön, de a miket az isten elválasztott, azokat őssze nem fogja forrasztani Stadion. A magyar nem fogja engedni, hogy felolvadjon azon Ausztriába, mellynek alakja még az osztrák ministerium előtt is homályos, s melly természetesen más alapon nem emelkedhetik, mint a szláv alapon. Érzi ezt Csehország, érzik a horvátok, s a magok czéljainak kivitelére, mellyek máshova vannak irányozva, felhasználják jelenleg ezen eszmét; a loyalitás leplével takarják nemzeti nagyravágyásaikat, s a nagy szláv ország déli bábjának feláldozzák szívesen a szabadsági vágyat, mert hiszen egy erős és hatalmas Austriának alakulása csak az absolutismus vaspálczája alatt lehetne kivihető, a mint míg a legnagyobb részben román, tehát hasonnemű elemekből álló Francziaország is csak a szabadság utolsó vérbástyájának, La Rochellenek bevételével olvadhatott egygyé.
Reánk nézve annyival tanúságosb ezen hivatalos jelentés, mert látjuk ebből, hogy a camarilla nem akar tágítani s még az egyezkedési tért is elzárja a gyávábbak elől, mert világosan kimondja, miszerint Magyarországnak alkotmányát el nem ismeri, hogy önállását, melly tizennégy királyi eskű által szentesítve van, tagadja s megsemmisíteni akarja mind azt, miért őseink nyolcz századok óta éltek s küzdöltek, s ha kellett, elvéreztek, miért bizonyára a mostani nemzedék is élni és küzdeni fog, s bízva az igazságos istenben, győzni s leverni a három század óta folyvást ellenünk működő ármányt. –l–
