FRANKHON.
FRANKHON.
Az alelnökök választásban, melly aug. 6-kán történt, megint a’ kormánynak volt többsége; a’ választottak ezek: Salvandy, Bignon, Jacqueminot tábornok és Belleyme. Titoknokokká választattak: de l’Espée, Boissy d’Anglas, Lacrosse és de Lascases; a’ válasz föliratot készítő választmány tagjaivá: Berville, Lavalette, Amilhau, Dejean, Jacques Lefebvre, Dumon, Denis, Lamartine, Bignon; a’ két első az oppositiohoz, a’ többiek mindnyájan a’ ministeri többséghez tartoznak, talán az egy Lamartinet kivevés, ki maga képez egy pártot, még pedig meglehetős hatalmast, mert egy maga több befolyással bir, mint valamennyi minister összesen, mit a’ ministereknek a’ hajómotózási kérdés vitatásakor bő alkalmuk vala tapasztalni. – A’ követkamrának f. hó 9-kén tartott ülésében a’ terem feszült várakozása közt jelenté az elnök, hogy az elnök-hadministernek (Soult tábornagynak) közlendője van a’ kamrával a’ kormány részéről. Mire a’ ministerelnök megjelenvén, a’ szónokszéket elfoglalá, ’s következőleg terjeszté elő a’ regensségi törvényjavaslatot: „Uraim! mi a’ király parancsából jelenénk meg, hogy egy, a’ király nagykorusága határidejének meghatározását és kiskorusága alatt a’ királyi hatalom gyakorlata és fentartása iránt teendő intézkedéseket tárgyazó törvényjavaslatot terjeszszünk önök elébe. E’ fontos tárgyról az alkotmányos charta nem határozott semmit. A’ legszámosabb család, melly valaha egy királyi széket környeze, Francziaországnak méltán nyujthata reményt, hogy illy kérdéssel még soká nem kellend foglalkoznia. De biztos hiedelmünk hirtelen megrendíttetett; minden csapások közül, mellyek bennünket érhetének, az által sujtatánk, mellyet legkevesbbé láthatánk előre, mintha fölhivatnánk arra, hogy egy föladatot se mellőzzünk el egy szabad kormány és egy nemzeti dynastia megalapitásának valósitása körüli törekvéseinkben. Teljesitsük hát ama’ kötelességeket, mellyeket e’ fájdalmas helyezet szab előnkbe. A’ mindenható, ki a’ király napjai fölött olly láthatólag őrködik, e’ hazánknak olly becses életet még sokáig meg fogja tartani. De a’ király, hódolván a’ gondviselés végzeteinek, szilárd pillanattal tekinté végig a’ jövendő változékonyságát, ő sietett övöket maga körül öszszegyüjteni, és önök láthaták, mint küszködék fájdalmával, hogy Frankhon jövendőjének biztosítását sziveikre kösse. Feleljünk meg, uraim! e’ nemes fölhivásnak, mutassuk meg a’ világnak, hogy a’ legsúlyosabb csapások sem rendithetik meg azon épületet, melly már annyi viharral daczola. A’ törvényjavaslat, mellyet önök elébe terjeszteni szerencsénk vagyon, mindenek előtt a’ király nagykoruságának határidejét határozza meg. Mi is, mint az alkotmányitó gyülés (assamblée constituante) és a’ császárság, a’ 18 éves kort választók. Tizennégy éves korában a’ király csak névszerint gyakorolná a’ királyi hatalmat; tizennyolcz éves korában azonban a’ kamrák közrehatása által fölvilágositva és támogatva, már teljesitheti ama’ nagy kötelességeket, mellyeket az alkotmány elébe tüz. A’ regensséget illetőleg, melly alkotmányos rendszerünkben a’ királyi hatalmat ideiglen gyakorlandja, ennek ugyanazon alapelvek szerint kell megállapittatnia, és ugyanazon forrásból a’ hatalmat merítenie, mellyek e’ hatalmat a’ királyságnak biztosítják. A’ kir. méltóság egy, örökös és elsőszülötti jog szerint fiuról fiura száll; hasonlag kell a’ regensségnek is elintéztetnie; – a’ regensnek azon pillanatban kell a’ hatalommal felruháztatnia, mellyben a’ korona a’ kiskorú királyra száll, és ugyanazon bizonyossággal, ha kormányzatunk szellemét – melly egy perczig sem türi a’ királyi hatalom félbeszakadását – veszélyeztetni nem akarjuk. Minthogy nők önhatalmukból nem gyakorolhatják a’ királyi hatalmat, képviselőleg sem szabad arra hivatniok. Ha vannak történeteinkben ellenkező példák, ezeknek nem szabad a’ monarchia alapelvei és az ország legfontosb érdekei fölött győzniük. A’ közállomány bátorsága, institutióink, a’ közszabadság erőteljes kifejlése követelik, hogy a’ királyi hatalom férfikezekben legyen. Másnemű jogok ’s érdekek azért nem fognak elmellőztetni. Ha egyfelől a’ királyi hatalom ideiglenes gyakorlata öröködési rend szerint a’ legközelebb vérrokont illeti, mikint az 1830-ki chartában lőn meghatározva, ugy másfelől a’ felügyelés és gyámnokság az anyának vagy ennek hiányában a’ nagyanyának atyai részen tartatott fen a’ törvényjavaslatban. Igy a’ királyi gyermek anyai szeretet és őrködés közt fog felnőni, mig a’ korona jogai olly kezekbe adatnak, mellyek a’ gyakorolhatás képességével ama’ jogok védelmezésének legélénkebb érdekét párosítandják. Meghatároztatván ekképen a’ regens személye, a’ ráruházandó jogok iránt sem lehet semmi kétség. Ő teljesen gyakorlandja a’ kir. hatalmat, és személye – mint a’ királyé – sérthetlen leend. Ő az egybegyült kamrák előtt teendi le az esküt, és nem lesz felelős kormányzati tetteiért. Ezek határozatai ama’ törvényjavaslatnak, mellyet a’ király önök elébe terjesztetni rendele. Reméljük, mindnyájunkat ugyanazon egy gondolat lelkesítend – a’ vágy, honunk bátorságát rendithetlen alapokra tenni; ’s ezt ugy tehetjük, ha cselekvéseink által tanusitjuk ragaszkodásunkat az alkotmányos monarchia ótalmazó elveihez. Igy nyugodtan nézhetünk a’ jövendő elébe, és szerencsétlenségünk szilárdítani fogja ama’ köteléket, mellyben erőnk fekszik. Egyedül e’ remény enyhíti Francziahon bánatát és nyujt vigasztalást a’ király megtört szivének. A’ javaslat tartalma ez: 1. czikk. A’ király 18-ik évének betöltével nagykorú. 2. cz. Ha a’ király meghalálozásának idején annak utóda kiskorú volna, ez 596esetben a’ kir. székhez az 1830-ki charta által meghatározott rendben legközelebb álló herczeg – ha 21 éves korát meghaladta – a’ király kiskoruságának egész idejére a’ regensséggel ruháztatik föl. 3. cz. A’ regens a’ király nevében a’ hatalmat teljesen és egészen gyakorolja. 4. cz. A’ charta 12. czikke és minden a’ király személyének és alkotmány jogainak ütalmára tett határozatok a regensre is alkalmaztatnak. 5. cz. A’ regens a’ kamrák előtt a’ francziák királyánal hűséget, az alkotmányos chartának és az ország törvényeinek engedelmességet esküszik, és hogy minden cselekvéseiben egyedül csak a’ francia nép érdekeit, boldogságát és dicsőségét tűzendi ki czélul. Ha a’ kamrák nem volnának egybegyülve, ugy a’ regens három hónap alatt azokat összehíni tartozik. 6. cz. A’ kiskorú király fölötti gondviselés és gyámnokság az anya-királynőt vagy anya-herczegnőt illeti, ha csak másod házasságra nem lépett; ennek hiányában pedig a’ nagyanya-királynőt vagy herczegnőt atyai részen, hasonlag csakugy, ha másod házasságra nem lépett. –Költ Neuilly palotában aug. 9-kén 1842.”
