3
3
Az énekesnő ugyan azt a hírt terjesztette Pozsonyban, hogy a közös kapukulcs révén közös háztartásban él Frigyesünkkel, s ugyanezért többször kijelentette a színházban, ahol a tanácsosné páholyt bérelt, hogy így meg úgy megtanítja azokat a nőket, akik nem restellnek egy férfinak kezet csókolni, ha a férfi tetszésükre van, de Frigyes nem járt az unalmas színházi előadásokra, és idejét inkább a „Veres ökör”-nél töltötte, ahol éppen akkoriban tanította meg a kvaterkázás „nemes mesterségére” az asztalszomszédja, gróf Széchényi János.
Jobb szomszédságot nem találhatott egy férjes nőktől idegenkedő98 fiatalember Széchényi Jánosnál, mert ez a diétái követ akkor is ellenzékbe maradt volna, ha egyedül kell harcolni a 108 főnyi konzervatívokkal. Rendkívüli jelentőséget tulajdonított a „Veres ökör”-beli ellenzéki asztalnak, ahol néha csak négyen-öten üldögéltek a kerületi gyűlés után, de Frigyesünk, a követi írnok akkor is ott volt helyén, ha principálisa néhanapján a diéta kedvéért Pozsonyban sátrat vert magyar színtársulat látogatására ment, hogy itt is fiók-Erkel Ferencek és fiók-Fáncsy Lajosok között tölté estéjét. Eltűnt valamerre (rendszerint kártyázgatás kedvéért) a túl a tiszai Bónis Samu is. De Széchényi János oldalán ott maradt, és vele csendesen iddogált Podmaniczky Frigyes, s e helyen senki se nevezhette őt Gibitz bárónak, mert derekasan kivette részét az italból. (Csak éppen az égett bortól, a feketekávétól és a nehéz vörös bortól óvakodott bizonyos mértékben Frigyesünk, amely italneműekről pár év múlva Lumniczer doktor tanácsára végképpen lemondott, mert azok szédülést és vértódulást kezdtek okozni. Ám a „fehér boroknak” nincsen ilyen veszedelmes tulajdonságuk, különösen akkor nincs, ha kvaterkázva iszogatja őket az ember.)
Széchényi János gróf általában nem sok különbséget tett a férjetlen vagy férjezett állapotú hölgyek között. Varázsukat bizonyos „klenódiumoknak” tulajdonította.
Az egyiknek (mint fiatal barátja esete mutatja) a „klenódiuma” a „kapukulcs”, a másiké a rövidlátósága.
Többet nemigen foglalkozott a nyugtalanító dologgal, amire lassan Frigyes is inkább a borok élvezetében talált foglalkozást, mint a nőkön való haszontalan gondolkozásban.
Sokkal jobban aggasztotta a női klenódiumoknál Széchényi Jánost az Ung megyei követek könnyen félremagyarázható magatartása, mikor például a vármegyei főispánok megrendszabályozásáról folyó vitatkozásnál haboztak, tétováztak, a szavazástól tartózkodtak, amikért csaknem nyomban elégtételt nem vett tőlük az országgyűlési ifjúság, mint egykor a híres ónodi követektől. Az Ung megyei követek így sem kerülhették el az ülés után a meglökdösést, amelyhez a háttérből néhány fejre mért ökölcsapás is járult. Szidalomból pedig annyi részük volt, mint a rózsavízből húsvétkor a szépleányoknak. J. tekintetes urat, az ungi követet így is inkább tolták, mint húzták a grádicson lefelé haladtában.99
– Ez már teszi! – mondta bizonyos idő múlva a „Veres ökör” asztalánál Széchényi János gróf, semmiféle egyéb világi történetekről nem akart hallani az est folyamán, egyszerűen nem érdekelte semmi az ungvári követestén kívül, az iddogálás mégis jóval tíz óra utánig tartott, amikor madárnak kellett volna lenni Frigyesünknek, ha az énekesnő tudta és beleegyezése nélkül be akart volna menni kvártélyára. Széchényi János bölcsessége tehát elpazarlódott, nem fogant meg a vetés.
Máskor Széchényi János azt találta ki Frigyes megmentésére, hogy a házi patikája könyvében fellapozta azt a fejezetet, ahol az az örökbecsű mondás foglaltatott: „kutyaharapást: szőrével”.
Hóna alá vette a rendező a nádszál hajlékonyságú ifjú gavallért éppen a tekintélyes, ünnepélyes és így bizonyos tekintetben férfias udvari tanácsosné horoszkópjának megzavarása miatt, és Frigyest még tekintélyesebb, csaknem nagybőgőhúr hangú és ebéd után a szalonjukban a férfiakkal versenyt szivarozó Gyürky–Vay grófnők társaságába vezette, akik nyílt házat vittek Pozsonyban, mert még a kákán csomót kereső Schnopfler sem merészelte ezeket a komoly, keserű havannafüstbe burkolt hölgyeket kacsingatással vagy hasonló női affektációval gyanúsítgatni. A Gyürky–Vay hölgyek nem „rázták a rongyot”, amikor Frigyesnek a szájába nyomban bemutatása után egy olyan jeles szivart dugtak, amilyent az ikladi „szipák”-gyáros tán soha életében nem álmodott.
De mi lett a ritka kitüntetés következménye:
– Az udvari tanácsosné, amint szerét tehette, arra figyelmezteti Frigyesünket, hogy az illatos szájvíz, amellyel addig száját öblögette, kellemetesebb hangulatú volt még a legritkább Kuba B-szivar ízénél is. Frigyesben nem volt elég találékonyság arra nézve, hogy megkérdezze ekkor a korához képest ugyan elég szemrevalónak mondott tanácsosnét, hogy miért érdeklik a szájvizek és a szivarok ízei?
– Ez már megint egy új affektáció, amellyel a nők mostanában megzavarni akarják a férfiak nyugalmát – mond a „Veres ökör”-ben Széchényi János gróf, és látszólag nem törődött többet a dologgal, mert a Cigelka nevű ásványvízre terelte az igazi társalgást, amelyet ha megfelelő mennyiségű borral kevernek össze: már másnap érezhetők a vesékben és a tájain azok a jó hatások, amelyeket az ásványvíz okoz. „Ha kora ifjúságomtól kezdve hallgatok a nálam tapasztaltabb férfiakra, sohase100 dagadt volna meg akkorára a májam, mint egy tót gyerekkalap” – mondta Széchényi János gróf, és Frigyesre bízta, hogy a morált megjegyzéséből levonja.
