Kisasszony a kalapács alatt
Kisasszony a kalapács alatt
Z. kisasszony esete (a sertéskereskedővel) vagy ezer pesti lány ártatlanságába kerül, aki ezekben a napokban ér a döntő elhatározáshoz, hogy a tisztességes élet bús apácafátyola alól a bűn aranyozott ketrecébe menekül. E korszak bibliájából is kipiroslik a táncosnő esete, egy kis test elárverezése részeg hadimilliomosok mulatságán – szegény, rongyos lányok álmának megvalósulása az éjjeli karmester lakásán, ahol kis színpad ásít ócska kulisszákkal, a zongora billentyűje oly sárga, mintha öreg makrók csontjából volna, tánc és dalolás folyik itt napközben, amint a macskakölykök tanulják az egérfogást, álmok szövődnek, és regények hangzanak, gazdag öregember képzeletbeli arcképe függ a falon: egyszóval a tanyán, ahol a szegény, bukni vágyó lányok mostanában (az újságcikkek után) bizonyosan reggeltől estig nyomkodják a csengő gombját… Ötvenezer koronát ér egy lány ártatlansága ebben a házban, ahol ekkora összegről még senki sem álmodott. A szerencse aranyozott disznója messzi hallhatólag röfögi itt, amit a rongyos fiatal pesti nők valaha e szerencséről összeálmodtak. A valóságban mutatkozik a hadimilliomos, akiről eddig csak az újságban olvastak. Itt terpeszkedik az ócska színpadi bútorzaton a disznófejű pénz, akit eddig csak kocsiján láttak elrobogni, itt vájkál a hadimilliomos keze, amelynek olyan színe van, mint a hulláknak, amelyek a sírgödrökbe vonultak, hogy a milliomos meggazdagodhasson; itt leselkednek a gyémántok, mint a kígyók, szemei, itt zizeg a bankó, mint a szél az akasztott ember talpa alatt, itt folyik az árverés beteges, sovány, fiatal női testekre, amelyek csak ma érnek valamit, mert holnapra tán belepik a hullafoltok. Vajon hány szegény, rongyos szoknyás leány álmodik ezeken az éjszakákon a karnagy titokzatos lakásáról, ahol a szerelem hazárdjátéka lejti hastáncát? Itt még senki sem tudja, hogy a várost sima fekete folyam szeli keresztül, amelynek révült mélységeiből hívogató hangok hallatszanak a magányos565 szomorú éjszakákon. Itt még a vénség egy bolond öregasszony az öltözőben, akit dús borravalóval boldogítani lehet. Messziről fénylik a selyem, mint egy titokzatos vadállat. Az élet egy kackiás fiákeres, aki sohasem vénül meg bakján. A dal napestig zeng, és az ifjak kecskebékák módjára ugrándoznak. Bolond, féleszű bűn, amelynek vastag függönyén nem érzik át a kórház orrfacsaró bűze, a vénség ráncos piszka, a magányos nyomorúság patkánycincogása. Áll a bál.
Majd elindul az ezer pesti lány – de ők elmentek volna a gusztuscsináló árverés nélkül is a lyukas hídra. Voltaképpen mindig árverés folyik a szép nőkre, amióta a világ van. Bolond fiatal férfi rajongását, csúf öregember kincsét, dolgos férfi munkáját rakta a lábukhoz, amelyektől üdvözülését várta. Az ékszer és a szép nő jó testvérek, megsegítik egymást a bajban, búban, szomorúságban. Nincsen olyan emberi száj, amely oly csodálatos meséket tudna mondani, mint egy fülbevaló. Nincs olyan férfias erény, amely megfojthatná a nő dereka körül sziszegő, gyémántszemű kígyókat. Bölcs ember nem bánkódik azon, hogy a nőket árverezik, hiszen napjainkban mindent elárvereznek, becsületet és ócska nadrágot.
Z. kisasszony történetében alig tudok egyéb érdekeset észrevenni, mint azt, hogy a táncosnőnek a milliomosokon kívül voltak olyan barátai is, akik a megfelelő tanáccsal ellátták az ajándékozott ötvenezer koronás csekk értékesítésénél. Arra az ismeretlen emberre vagyok én kíváncsi, aki itt a háttérben, láthatatlanul áll, aki egy tizenhárompróbás ügyvéd furfangosságával vezette a kisasszony ügyét. Aki a csekk-törvényt oly kitűnően ismerte, aki az ajándékozási levelet tanácsolta, aki a kisasszonyt a fürdőhelyre elutaztatta a milliomos után, aki nyomban letétbe helyeztette az ártatlanság díját, aki lármát csapott az újságokban… Ők, a többi részeg hadimilliomosok, a maguk piszkos fogadásával, az elkábult táncosnő, a kávéfőző karnagy és az egész éjszakai millió oly sablonos, mint bármely pesti történet az érdektelen félvilágból. Ámde szerepel ebben az ügyben valaki, akinek több esze van, mint egy parkett-táncosnak, aki nem ijedt meg a milliomos tavalyi váltóját átjavítani, aki a kisasszonyba bátorságot öntött az első randevú éjszakáján, s talán ott sétálgatott az ablak alatt, amíg odabent a milliomos az ajándékozási írást fogalmazta, s idejében elkapta a milliomos kezét, amidőn az valamely kupecfurfanggal ismét566 értékteleníteni akarta keze írását. Ez a bizonyos láthatatlan harmadik érdekes ebben a pesti regényben, akinek esze és elszántsága vetélkedik a hadimilliomosok furfangjával, aki ebbe a világba született ember, nem ijed meg, szemközt néz az eshetőségekkel, és úgy rendelkezik a kisasszony gyávaságával, mint Svengáli.
Az ismeretlen harmadik keze látható Z. kisasszony munkájában, azé a harmadiké, akinek neve sohasem kerül az újságokba s a rendőrség elé sem, legfeljebb akkor, ha az ágy alól előráncigálják, hol késsel a kezében virrasztott, míg kedvesét más ölelgette. Ez a rejtelmes, házak fala mellett meglapuló, szeretője kocsiját messziről követő, a szerelmi hajnalokon nyugodtan virrasztó, hidegen spekuláló férfi érdekes ebben a pesti kalandban, amely visszatért, mint egy nyári emlék. A milliomosnak majd fizetni kell, a kisasszonyra még sokszor árvereznek, míg a harmadik csendesen nevet valahol a markába.
(1918)567
