Egy koplalóművész emlékkönyvébe

Full text search

Egy koplalóművész emlékkönyvébe
Ha egy kicsit adtál valamit a konyhádra: a disznóból a legízletesebb húst, az orját főzetted levesbe, a marhából bifszteknek való hús került az asztalodra, a bárányból a gerinc, a borjúból a comb, a pulykából és kappanból a mell, a libából a máj, a vizából az ikra, a szalonkából a kroton volt az a részlet, amelyért érdemes volt az asztalkendőt a gallérodba dugni.
Vajon megtartod manapság is e régi regulákat?
*
Józsefvárosi mészáros panaszolja, hogy két-három év előtt hetenkint nyolc-tíz marhát mért ki boltjában: manapság legfeljebb egy marha fogy el a hét folyamán. És azt a marhát sem meri leölni, amíg nem gondoskodott egy tartalék marháról.
A húsevés mindinkább kimegy a divatból. A korszak a vegetáriánusoknak ád igazat, akiknek a konyhájáról valaha annyi viccet faragtak az élclapok. Végre komolyan halljuk panaszkodni a véres kezű, késes embereket, akiket az utcáról egykor bálványoknak láttunk boltjaikban. A hentes, akinek soha nem volt álmatlan éjszakája, most elgondolkozva áll zsírja felett; a kotlósként nyugtalankodó kofa, aki a földkerekség legegyszerűbb, problémamentes foglalkozását űzte, ijedten kérdezgeti, hogy: mi lesz. Nem látni többé azokat a vidám csarnoki árusokat – akikről valaha operetteket is írtak –, akik mindennap nevettek: ragyogó, mosolygó, kötekedő arccal állottak portékáik mellett. Vásár után leszakadt a kötényük a sok aprópénztől, a bugyelláris betegre dagadt a keblük felett, a pénz annyi volt, mint a pelyva, de még a pénznél is több volt a portéka, amelyet szinte ráerőszakoltak azokra az élelmes háziasszonyokra, akik a piac utolsó fertályórájában mentek vásárolni.
Mily szívderítő volt egy-egy piaci séta a jókedvű alkudozások,355 apró csetepaték, odamondogató szakácsnők és adósul soha nem maradó kofák között! Mennyi furfangot, színlelést, ötletet pazaroltak el az emberek pár krajcáros alkudozások mellett! Egy hadjárat kismiska volt ahhoz a stratégiához, amellyel az asszonyok a legolcsóbban megszerezhették piaci szükségleteiket. Voltak kofák, árusok, boltosok, ahol mindig olcsóbban lehetett vásárolni, mint bárhol. A csirkéskofák oly régi ismerősök voltak, mint valami atyafiak. A mészároslegénnyel úgy bántak, mint egy örökös vőlegénnyel. A kunyorálás, alkudozás nem volt hiábavaló munka a legszívtelenebb árusoknál sem. De válogatni lehetett a húsok minőségében, szépségében, jóságában – a húsvágó becsülte szakértő vevőjét, gondja volt rá, hogy máskor is nála vásároljon.
Egészben véve áldásos dolog volt a piaci séta. Több emberismeretet lehetett itt tanulni, mint a legtöbb iskolában. Az emberek feltárták az erszényüket, az étvágyukat, a hajlandóságaikat, az élelmességüket egy-egy piaci kiránduláson. Itt tapogatta a liba mellét az a kis kéz, amelyhez a költő hajnalban verset írt; itt pörlekedett a csirkéskofával a drága hölgy, akivel éjszaka a bálon a port rúgtuk, és magunkat a hetedik mennyországban képzeltük. Az alkudozások, vásárlások, eladások menetében kis fantáziával egész életperspektívákat lehetett megfigyelni. Megtudhattuk a piaci vásárlásokból, mikor van névnap, születésnap vagy emlékezetes évforduló az egyes házaknál. A csarnoki árus volt a megmondhatója, hogy kedves vendéget várnak-e a déli asztalhoz, vagy pedig valami unalmas fráter borotválkozik valahol, hogy ebédnél terhére legyen egy famíliának. A mészáros a vásárolt hús minőségéből könnyűszerrel kitalálhatta, hogy miként áll a dolog az Erszénnyel, a Vőlegénnyel, a Szeretővel; házi békességet jelentett a velő s a vese, pörpatvart a tüdő – és ez biztosabb horoszkóp volt, mint a vetőkártyabeli.
Ma állítsa fel horoszkópját a húsmérő!
(1926)356

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi