Tresztyánszki

Full text search

Tresztyánszki
Én már csak úgy nevezem őt, amint tán mai napig is Nyíregyházán az öregebb emberek Tresztyánszkinak hívják közönségesen a Nádosyakat, amely famíliával egy rokonság a bajba jutott országos főkapitány. Pedig a Tresztyánszkiak már a XIX. század elején megszerezték a Nádosy nevet is, ama érdemeiknél fogva, hogy Nyíregyháza úgynevezett „honfoglaló”-családai közé tartoztak, akik száz esztendő előtt váltották meg magukat a Károlyi grófoktól, a jobbágyságból. Eleinte bizony őkelmék is amolyan Békés megyéből bevándorolt tirpákok voltak, akik gyalogszerrel, egy kubikra való szerszámmal, batyuval emigráltak ide, hogy a jó nyíregyházi földet megmíveljék. Csak a harmincas években tűnik föl egy bizonyos Tresztyánszki, aki, mint módos emberhez illik, négy lovon jár be a tanyájáról a kis Nyíregyházára, szorgalma, esze és vagyona révén a város első polgárának számít, és unni kezdi nemrég elmúlt jobbágyságára emlékeztető Tresztyánszki nevét… a városi hatóság aztán fölír érdekében a helytartósághoz, hogy engedjék meg ennek a serény, földtúró, garasokat egymás mellé rakosgató polgárnak, hogy nevét Nádosyra változtassa.
*
És amikor az országos főkapitány urat először volt szerencsém láthatni a margitszigeti regattán, ahol ő a főrendezői tisztet töltötte be: nyomban fölbukkant emlékezetemben a Tresztyánszki név, megjelengettek előttem azok a hosszúra nőtt, krumpliorrú, korán kopaszodó, de a szabad levegőtől rézvörös arcú tirpák-Tresztyánszkiak, akiknek a véréből a főkapitány úr is származott. Ő ugyan külsejében rablólovagnak maszkírozta magát, félelmetes szakálla volt, megverő, sűrű tekintete, idegesítően kihívó kiállása, erőszakos fölényessége (amelyet tán ebben a korban senki sem tudott a megjelenésével úgy érzékeltetni, mint ő), de én mégis azt vártam, hogy a kerek, puha357 szürke kalap alól (amely kalap igen jól illett komor-barna arcához) egyszer csak megszólal, mint ősei, akik a tirpák-tót nyelvet a magyarral kevergették, amikor Nyíregyházára rándultak a bokortanyákról, és a városi mulatságaik közé tartozott az is, hogy a kucséberrel játsszanak a „Betyár” kávéházban: – Cseszti-veszti, riszkir kucséber!
*
Hát ez a Tresztyánszki ivadék nem mondta, de megtette: reszkírozott, mégpedig nagyot.
Még azt mondják, hogy a valódi, vérbeli magyarok az igazi hazardőrök! – Ám ha végignézünk az utolsó esztendők történetén, mégiscsak rá kell eszmélnünk, hogy a nagy hazardériákban legalábbis megközelítik a magyarokat a közénk keveredett svábok, tótok. Itt van például ez a frankügy, amelyet most tereget széjjel a magyar bíróság. A látható vezér egy osztrák indigéna, akinek a nagyapja közreműködött abban, hogy a magyar szabadságharc elnyomassék. Az egykori osztrák fővezér bizonyára nem gondolt arra, hogy unokája majd bajba jutván: különb hazafinak akar mutatkozni a közvélemény előtt, mint akár Jókai Ankerschmidtje. Lajos herceg, már a neve is mily baljóslatú történelmünkben, úgy szerepelt, mint egy Fatia Negra, és kiderül, hogy a tragikusan bárgyú, infantilis kaland kilenc milliárdjába került az „Absolute Unterwerfung” unokájának. A második vezér ez a bizonyos Tresztyánszki, aki a valóban magyarrá válott nyíregyházi Nádosyak bátorságával vallja be, hogy pénzt hamisított a haza kedvéért, de azt egészen elfelejteni látszik, hogy ősei a haza kedvéért az eke szarvát fogták, a legkeményebb, szinte emberfölötti munkával építettek száz esztendő alatt egy gyönyörű várost azon a helyen, ahol legföljebb a nyírségi futóhomok váltakozott a nádasokkal, vadvizekkel. Milyen messzire esik ez a Nádosy az őseitől, akik soha életükben nem gondoltak arra, hogy pénzt más úton-módon is lehet szerezni, mint verejtékező munkával! Akik annyira meg voltak győződve pénzük jóságáról, hogy a halálos ágyukhoz hívatták a nyíregyházi nagy takarék igazgatóját, és az ő kezébe adták át a szalmazsákban rejtegetett zacskót, nehogy annak tartalmát az örökösök idő előtt elherdálják. És a többiek, akik ebben az áldatlan hazardériában, a frankhamisításban szerepelnek! Alig minden harmadik-negyedik358 név hangzik magyarossággal ebben a listában. Aki nem ismeri őket, azt kell felőlük gondolnia, hogy ezek tán nem is magyar emberek, mert hiszen annak idején még annyi fáradságot sem vettek maguknak, mint az a legöregebb Tresztyánszki, amidőn megmagyarosította a nevét.
(1926)359

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi