A tánciskola
A tánciskola
„…vedd erődben Kegies Olvasó
az Vin Gergőnec bezidit!…”
az Vin Gergőnec bezidit!…”
Az a beszédes, vén Gergő én vagyok, kicsi húgom, Lizi. Minden vén Gergő rideg legény, aki már nem tud másról emlékezni télben átszűrődő muzsikahangokra, mint a minétre és a toponári zsidók jeles hangicsálására. De te, kicsi húgom, Lizim, az idén mégy az első bálra, a kacagás egyformán könnyű nálad a sírással, s mert kértél, írok ím neked egy réges-régi bálról, az én első bálamról. Messziről muzsikahangok szüremlenek felém… Lám, mi jó emlékezni.
