1
1
Mert a nagy fejű Istenes Pista muzsikálgatott. Akkora ember, mint egy jóravaló sétapálca, a feje hordónyi, sünhaja szálankint meredezik az ég felé. S lógatja a fejét, hol szomorúan, hol frissebben, amint a nóta régulázza. A bandája szemenszedett rámunkás-nép. Póli, a jó öreg kulcsárné azonban erősen figyelte a kezük járását, amíg a nagy uzsonna alatt a konyhában melengették hidegtől meggyötört testüket.
Van-e még uzsonna felétek, Lizi?
Uzsonna.
Álmok és ábrándok melegágya. Névtelenek azok az érzések, amelyek néha előfognak, midőn a fehér háztetők felett a téli alkony bontogatja szárnyát, és én a kávéházban a teámat kavargatom. Ama nagy uzsonnák emlékei kerengenék a fejem körül. Látom a kerek kihúzós asztalt, a sarokban a sokat ígérő almárium buzgón megtelik, amint Póli tant a kamrából bevezényli a befőttes- és gyümölcsszörpös üvegek hadseregét.
A szomszéd szobában asszonyok, fiatal lányok és fiúk csevegnek, néha halkan csendül az ezüst evőeszköz, kibontott szárnyú angyalok emelik magasra a süteményeket üvegkosarakban. A fehér kályhában ünnepiesen37 pattog a tűz, Istenes Pista, a nagyfejű, tartózkodón hangol az üveges terasz sarkában. Így. A fehér délután fényessége szeretőn sugárzik be az ablakokon. Az éjjel nagy havak estek, és a ház előtt, a keskeny ösvényen kanyarogva érkezett meg a mosziő.
