2

Full text search

2
– Idegen jár a házban – mond Iréne, amikor Szindbád az altábornagy sírja felé közelgett.
Természetesen, nem voltak semmiféle ünnepélyesebb léptei, mert554 a temetőtől szívéből undorodott, mint olyan ember, akinek még sok tennivalója van az életben (mint ezt gondolják magukban némely férfiak, akik régen megértek a halálra, de nagyon különböző tárgyalásokat, találkozásokat, megbeszélési időpontokat találnak ki arra nézve, hogy a megsemmisítő halál még darab ideig hagyja őket futkározni, spekulálgatni, gondolatokkal, nőkkel bíbelődni. Így: Szindbád ürügyül a továbbéléshez Irént, az altábornagy kedvesét hozta fel. „Mi, civilek is vagyunk valakik, ha rákerül a sor!” – mond Szindbád a hátrafelé ülő lovasnak, aki minden éjjel megjelent ablaka alatt, hellyel kínálta meg a jámborságot, megtértséget, sőt vallásosságot színlelő Szindbádot a nyeregben, hogy egész úton rámosolyoghasson, amíg a nesztelen, patkó nélküli ló viszi a pasasért a maga megszokott útján).
A temetői randevúnál tehát meglehetős lanyha kedélyt mutatott Szindbád.
– Uram Istenem, adjál ennek az öreg szívnek nyugalmat – mond a kalandor, amikor Gödöllői Irént megpillantotta az altábornagy sírján üldögélve és kézimunkázva.
Tudniillik: régi szokás szerint bizonyos szívzavarok jelentkeztek szervezetében, amikor kézimunkázó hölgyet látott, önfeledten egymásra vetett lábakkal, a kötő- vagy horgolótűvel turkálva hajában, elgondolkozva és közben babonázó öltéseket végezve a vásznon, csipkén, más semmiségeken, amelyek látszólagosan darab időre lefoglalják a nők gondolatait.
De persze hogy a babonás öltéseknek megvolt a maguk céljuk, gondolatilag egy messze bitangoló, lábszárait meresztgető, bajszához, esetleg fodros pofaszakállához nyúlkáló férfit is célba vehettek a kézimunka öltései. – Hol van az a tudós, aki kiszámíthatna egy női gondolatot, amely a világűrben elröppen egy másik gondolattal együtt, amely például öreg tudós homlokából keltezve a Hold és a Csillagok meghódításáról szól – amíg a kézimunkázó hölgy gondolata megmarad itt a földön, és nem kíván se többet, se kevesebbet, mint csak annyit, hogy egy bodrozott (szóval vőlegény külsejű férfiú) jöjjön elő valahonnan, és itt nyomban letérdepeljen, mint ez úriembereknek a szokása? (Szindbád már régen nem viselt strupflit555 a nadrágszáron, hogy a térdepelési jelenet kellően sikerülhessen. Bőszárú nadrágot hordott, amely a letérdepléshez mindenkor alkalmatos volt.)
– Az ön rám való gondolása hívott ide, Iréne, miben lehetek szolgálatára? – kérdezte Szindbád szabályszerűen összeütve bokáját (előbb az egyik lábával bizonyos félkört írva le a levegőben, mint ezt a budapesti rendőröktől látta).
– Igen, gondoltam önre, mert attól tartok, hogy az utóbbi időben nem viselkedik gentleman módjára – felelt Iréne. – Vallását akarja változtatni egy metodista nő miatt.
– No, legalább asszonyhangot is hallok még ebben az életben – fohászkodott fel Szindbád őszinte örömmel, mint aki valóban boldogságot érez arra az eseményre nézve, hogy egy asszonyhang szól hozzá, mégpedig azon az althangon, amely komolykodva a férfiak mellénye alá látszik bujdosni.
– Azt hiszem, a mai napot a jó napok között jelölöm meg a naptárban, nem csekélység, ha egy női hang is beleavatkozik az ember szürke életébe. Én amúgy is haragban vagyok azokkal a hangokkal, amelyeket hallani szoktam. Minden felébredésemkor a másvilágról jövök vissza, ahol az altábornagy úr már kényelmesen elhelyezkedett, valószínűleg fájós lábait áztatja egy tálban…
– De velem kötekednek tovább is a hangok, amelyek értelmetlenül, érzelemtelenül jönnek ki az emberekből. Milyen rettentő megszólalások vannak a koldusok jól betanult sirámaitól kezdve az adóvégrehajtók kopogtató, elbizakodott, úgynevezett törvényes megszólalásáig! Egy olyan skálája a hangoknak, amelynek mindegyike arra született, hogy embertársát elüldözze e földről. Köszönöm, hogy most végre Nagyságod is szólt hozzám, akinek hangja nem mondható kellemetlennek – szólt Szindbád, amint igyekezett megtalálni a talajt, illetőleg az álláspontot, amelyet elfoglaljon a fentebb említett hölgy kívánságaival szemben.
Iréne azonban ironikusan – van-e borzalmasabb magatartás egy fiatal hölgy részéről? – hallgatta Szindbád védekezését.
– Ezeknek a túlvilági hangoknak a hallását, amelyről már többször panaszkodott nekem, uram, többnyire az idegek rendetlensége556 szokta okozni, amely pálinkaivás vagy egyéb zavaros álmokat okozó körülmény miatt jön létre. Ismerjük a diagnózist, nem csodálkozunk, ha folytonosan pénzbeszedők hangjait hallja maga körül. Ugyan nem mindenben helyeslem a taktikát, ahogyan a főváros vezetősége a villamos áram számláit behajtja… Kellemesebb embereket is ismertem már Budapest főváros pénzbeszedőinél.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi