2
2
Béla egyformán szeretett részt venni úgy a tetőjavításában, mint a padlás rendbehozatalában.
De persze nem otthon, az ősi házban, ahol amúgy is ismert minden szeget, hanem idegen házaknál, ahol mindig másképpen állott a284 tető, másként feküdt a padlás, talán még a szélfúvás és esőcsorgás is másként hangzott. Ahol tán kísértet volt a kéménybe falazva vagy valamely lóbőrbe bevarrva; vagy egy száz esztendő óta ki nem nyitott kofferben vagy egy régi szekrényben elrejtve, amelyet valamikor felcipeltek a padlásra, de sok esztendeig nem nyúltak hozzá. Lehetett kísértet valamely padlássarokban himbálódzó utazócsizmában, de országjáró köpenyegben is. A kísértet legfeljebb éjfélkor csörgette láncait, kinézett a padláslyukon, késő éjszakai útonjárók nyakába hajintotta a padláslyukban száradó tengericsöveket vagy fokhagymakoszorúkat. (Lásd a mádi zsidó esetében.) Ilyen padlások, háztetők megszemlélésére, átkutatására nagyon szívesen vállalkozott nagybátyám, Béla, miután szívbeli örömet okozott neki egy valódi kísértettel találkozni, és azt jól „helybenhagyni”. (Az élőkkel nem nagyon szeretett verekedni. Sajnálta őket!)
Nyomban abbahagyta tehát a fuvolázgatást (olajszagú, ébenfából való, ezüstbillentyűs, Schundától rendelt fuvoláján, amelyen kezdődő mellbetegsége ellen ábrándos, hosszú, holdas éjszakákhoz illő darabokat fuvolázgatott a gangon), midőn hírét vette, hogy Sztárayéknál tetőjavítás és padlástakarítás van folyamatban. Ezek a Sztárayék abba a nagy rokonsági körzetbe tartoztak, amely akkora lehetett a régi Magyarországon, mint a csillagos égboltozat, minden valamirevaló csillag rokona volt nagyanyámnak, a Fiastyúk apró szentjein és a Göncölszekér fuvarosain kívül. Nagyanyám számítása szerint ezek a Sztárayék voltak az igaziak, mert „nem fogadtak el” se grófságot, se báróságot, független magyar úriemberek maradtak. Bélának látogatása tehát jó helyre célzott, mikor útnak indult…
– Úgy tudom, hogy van valami régi családi kísértetük, egy lefejezett asszonyság. Nem árt, ha megszabadítod a családot ettől a kellemetlen látogatótól – mond nagyanyám, amikor Bélát az útra megfésülte, a „zekszereket” meggöndörítette füle mellett viselt hajfürtjein, fehér, kemény nyakkendőjét megigazította, mint valami leánynézőbe menő vőlegényét.
