1
1
Húszesztendős virágszál korukban Lajos magyar király és Mária királyné mindig szerelemről beszélgettek.
Miről is beszélgettek volna másról Magyarország két szerelmesei, amikor csupa veszekedés, pörlekedés, verekedés, fukarkodás és töprengés volt körülöttük mindenki élete?
Elbújtak a bajok, az emberek, a napok elől.
Mária csókolódzni tanította Lajos királyt.
A királynénak duzzadt, kissé ferde ajka volt, ami a virághagymához hasonlított. Forró, boldog ifjúság vére áramlott ebben az ajakban. Talán még a kard vasa is megolvad, ha megcsókolja. Gyermekkorától kezdve csaknem tizenöt éven át, amíg Lajos menyasszonya volt: ábrándozott az első csókon az innsbrucki zárdában. Ez a hosszú várakozás növelte meg a csóktalan ajkakat. Ezek az esztendőkön tartó álmok okozták azt, hogy Mária akkor sem ébredt fel álmából, amikor álma valósággá lett. Felesége lett a legszebb, legkedvesebb ifjú álomkirálynak.
– Csak hadd álmodjak tovább! – sóhajtotta Mária, amikor a király csókja érintette ajkát. – A csókod, mint az álom folytatása. – Ugyanezért lehunyta a szemét, és lehunyt szemmel tanította az álombéli csókokra szerelmesét férj korában.
– Ilyennek képzeltelek mindig – rebegte Mária. – Ilyennek álmodtalak, amikor még nem ismertem nevednek csak egy betűjét, az L betűt, amelyre először tanítottak a klastromban. Az a betű volt a társam, az álmom, a gondolatom, ami mindig mellettem volt. Te L betű!
– Én az M betűvel voltam mindig körülvéve, akármerre néztem a palotában – felelt Lajos. – Ha kinyitottam egy könyvet: az M betűket láttam meg először benne. Ha táncoltam magamban, vagy Bornemisszánéval: mindig úgy táncoltam, hogy az M betű jöjjön ki a439 figurában. Mikor lehullott a hó a kertben: M betűket rajzoltam bele. És a szájadnak, amit álmomban láttam mindig, M alakja volt, egyetlen Máriám. Ó, hogy szeretem a naptárban a neved! Nincsen olyan hónap, amikor ne volna Máriának neve napja.
– Mióta asszonyok vannak a világon! – szólt Mária felvilágosítólag, és szégyenlősen tette fejét Lajos király vállára.
