2

Full text search

2
Tormay, a szürke szakállú „cseribarát” még a budai palota kéményében is zörgött a végvári hadak elmaradt zsoldjáért: de hát vajon honnan vettek volna pénzt L. és M., amikor nem bíztak rájuk egyetlen tallért se?
– Azt mondják, hogy nem tudunk a pénzzel bánni, azért nem adnak nekünk pénzt a kezünkbe – mondta Mária, amikor esténkint hosszú szempilláival söpörgette le Lajos arcáról azokat a könnyeket, amelyek a nappali tanácskozásban a szeméből fakadtak. Sepert Mária szempillája, és arcával halkan, ringatódzva álmot szitált Lajos arcára, mint a lisztet szitálják. – Aludjunk, mert álmunkban annyi pénzünk lesz, amennyit sohase láttak a budai palotában.
– Mikor így egymás mellett vagyunk: nekem sohase jut eszembe, hogy pénz is van a világon – szólt Lajos király, és Mária karját valahogy úgy vette hosszú fürtű feje alá, amelyben elbújhatott, mint egy fészekben. A fészek egyik oldala volt a fiatalasszony melle, amely anyáskodva simult Lajos arcához. A fészek másik része volt Mária hóna, amely biztonságosabb volt a legerősebb várnál. És az ajkpárnák felfogták Lajos szavait, hogy azt ne hallhassa senki se álomban, se ébrenlétben.
– Csak te vagy az eszemben, Mária, mintha te volnál az apám, az anyám, az országom. Az oldaladon, ahol a szíved ver: ott van Buda, ahol én lakom benned – mond Lajos.
– A bokámban a miattad való gond. Érzed, hogy remeg még álmomban is? – kérdé Mária. – Mindig úgy remegek, amióta asszony lettem. Remeg bennem a szó, aminek nem tudok nevet adni. Remeg bennem a gondolat, ami ismeretlen, de bennem van. A tenger és a nagyerdő reszket így, mint az én vérem. De te aludj, Lajos.440 Majd kitalálok valamit akkorára, mikor a kakasok felébrednek, és ébredezni kezdünk mi is.
– Mit gondoltál? – kérdezte Lajos, amikor megszólalt az árva kakas a palotában, amelyet Mária hozott magával még Innsbruckból, mert a budai órásokban nem bízott. – De bármit is gondoltál, Máriám, az éjszakán: csókolj meg előbb, amint szoktál, mert a csókod nélkül éppen úgy nem lehetek többé, mint a virág harmat nélkül.
– Hát legyen, most az egyszer még, utoljára még, pedig ráeszméltem, hogy éppen a hajnali csók, amely után már nem következik többé az álom mély éjszakája: az a mi életünkben a legártalmasabb. Ártalmasabb, mintha boros fővel ébrednél, Lajos.
– Mióta asszonyok vannak a világon, a férfiak mindig részegek – mond Lajos király felvilágosítólag, és ismét csak csókot vett a királyné ajkáról, amely amúgy is megdagadt az éjszaka csókjaitól.
– Fáj, de a legjobb a világon – rebegte Mária szégyenlősen.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi