CIVILIZÁCIÓS ÁRTALMAK
CIVILIZÁCIÓS ÁRTALMAK
A nagyvárosi tartással természetszerűleg együtt járó különböző ártalmak számottevően befolyásolják az eb viselkedését, szokásait. Az ilyenfajta életformából tudniillik szinte teljesen hiányoznak a természetes körülmények: az állat ösztönei kisebb-nagyobb mértékben eltompulnak, helyenként még a veleszületett viselkedésformái is elhalványulnak. Egyes állatorvosok és pszichológusok szerint manapság a kutya egyre kevésbé ellenálló, mind gyakrabban jelentkeznek rajta kóros tünetek. Annál is inkább, mert a kutyatulajdonosok nagy része nem érti meg, nem is igyekszik megérteni ebét, egyszerűen figyelmen kívül hagyja azokat a civilizációs hatásokat és úgynevezett "urbanizációs tényezőket", amelyek lényegesen módosíthatják kedvencük viselkedését. Elsősorban különböző látási és hallási sérülésekre kell itt utalni, amelyek állandóan ingerlik az állatok úgynevezett "vegetatív" idegrendszerét, és előbb-utóbb egész sereg kényszeralkalmazkodást válthatnak ki benne.
A lakásban rendszeresen pusztítja a bútorokat, könyveket...
A városi élettel járó sérülések legjellegzetesebb tényezői: a tömeg, a lárma, a mesterségesen meghosszabbított nappal. A tömegtényező például növelheti a támadókészséget, de megnehezíti a kölyökgondozást is. Az akusztikai problémák (a forgalom szinte elviselhetetlen zaja, a kompresszoros fúrógépek fülsértő zúgása stb.) abnormális menekülési reakciókat válthat ki az állatból; félénkké, ijedőssé, bizonytalanná teheti.
Mindezen túl persze még a divat is megteszi a magáét. Napjaink tenyésztési elképzelései igazodnak a modern kor emberének életformájához. Az ebek zömét manapság nagyvárosi lakásokban tartják, s ebben a sajátos életformában - amelyben nemhogy a kutya testi adottságainak kiaknázása, fejlesztése, de sokszor még minimális mozgatása is problémát okoz - a tenyésztés iránya mindinkább egyfajta "kifinomulás" felé fordul. Még az őrző-védő kutyák között is fokozatosan felváltja a robusztus testet a könnyű, elegáns alkat. Némi túlzással azt mondhatjuk: ahogy zsugorodik korunk emberének otthona, úgy lesz egyre "filigránabb" kutyája is.
Vitathatatlan, hogy ennek a tenyésztési iránynak van némi (bár kétes értékű!) előnye: a mai fajták szemre feltétlenül tetszetősebbek, mint elődeik. Ám a kifinomodásnak vannak árnyoldalai is. A modern fajták sokkal kevésbé ellenállók az urbanizációs ártalmakkal szemben. Ebeink között manapság szép számmal találhatók ideggyenge, túlérzékeny, félénk egyedek. Gazdájuk példáját követve gyakran válnak neurotikussá. A neurózist elősegíti az állat krónikus stresszállapota is. Ilyen például a mindennapos "elhagyás". Amikor a gazda dolgozni megy, egyfajta pszichózist válthat ki a túl érzékeny kutyában: a lakásban rendszeresen pusztítja, rohangálja a tárgyakat (bútorokat, könyveket, ruhákat, s főleg gazdája személyes holmiját). Ugyancsak ilyenfajta rendellenes viselkedés, ha a gazda hazatérésére az eb túlzással reagál: egyik helyiségből a másikba rohangál, sőt, néha összevissza vizel. Jellegzetes példája a kutyaneurózisnak az alázatos mancsemelgetés és a "rokonszenvsántítás" is...
