Kutya a képzőművészetben.
Kutya a képzőművészetben.
A háziasított kutya 10-14 ezer éves története bővelkedik képzőművészeti ábrázolásokban, emlékekben. Az első ilyen ábrázolások minden bizonnyal azok a kelet-spanyolországi sziklarajzok, amelyek Kr. e. 10-12 ezerből származnak, és szarvasvadászatot örökítenek meg. A legtöbb ilyen rajzon kutyák is láthatók. A Kr. e. VII-IV. évezredből származó anatóliai falfestményeken, palesztinai sziklarajzokon, ill. iráni edényfestéseken is szinte mindig szerepel a vadászkutya. A szaharai pásztorok sok ezer sziklarajzot hagytak ránk, amelyeken elsősorban nyájőrző kutyákat lehet azonosítani.
Érdekes, hogy az ősi kultúrájú Egyiptomban talált legrégebbi ilyenfajta lelet csupán Kr. e. 3500-ból származik: egy agyagedény, amelynek rajzán egy ember négy agárszerű kutyát vezet pórázon. Mezopotámiában, a templomok kapujában, a küszöb alá gyakran kutyaszobrokat helyeztek el, nyilván azzal a céllal, hogy azok elűzzék a démonokat. A Kr. e. VIII-VII. sz.-ból származik az a föníciai ezüsttál, amelyet Közép-Olaszországban egy etruszk sírban találtak. Ennek közepén embervadász látható két kutyájával, alul egy szökevényt éppen elér az üldöző lándzsája, miközben egy kutya a sarkába harap és ledönti a lábáról.
Az asszír vallás- és mondakörben jelentős szerepet játszott Lamastum női démon, akit a gyermekágyi láz okozójának tekintettek. Rendszerint oroszlánfejű, meztelen asszonyként ábrázolták, aki kutyakölyköt és malacot szoptat.
A korai keresztény kultúrától kezdve a kutya a festményeken is megjelenik. A 15. században Németalföldön jelentkezett a világ egyik festészeti csodájaként nyilvántartott képével Jan van Eyck az Arnolfini házaspár képével; a kép alsó sarkában látható - máltai selyemkutyára hasonlító - eb jelképes szimbóluma a házastársi hűségnek. Más, ellentétes mondanivalót ruházott Hieronymus Bosch, minden idők legtermékenyebb fantáziafestője két kutyájára. A házaló c. képén a társadalom számkivetettjének nyomorúságát ábrázolja; a szánalmas külsejű, kóbor életmódú házaló mögött biztonságos "egzisztenciájú", ház körül heverésző állatok láthatók.
Az itáliai késő reneszánsz legnagyobb egyéniségének, Tizianónak Danaéján is kutya a mellékalak. Ruhátlanul fekszik a selyemágyában a szép Danaé, s mellette összekuporodva, igazi kutyapózban szendereg kis tacskója.
Goya Alba hercegnő c. képén láthatjuk a festészettörténet talán legkisebb kutyáját: méltóságteljesen, büszkén áll Alba hercegnő, és a spanyol etiketthez híven elegánsan feszít az udvari ebecske is.
A múlt századi romantika nagyja, Delacroix kedvelt oroszlánjai, tigrisei, sárkányai mellett megfestette a maga kutyaképét is a Marokkói és lova c. híres alkotásán. A kecses fehér agár ugatni készül a marokkói paripát, ám amint a ló feléje fordul, a kutya bátorsága inába száll - mozdulata a festményen legalábbis erre utal.
Csontváry különösen szép kutyákat festett a Tengerparti sétalovaglás c. képén; a Vihar a nagy Hortobágyon pedig az egyik legnépszerűbb magyar fajtát, a pulit örökíti meg. Az ökörcsorda négylábú őrének lompos, bozontos szőrére különös gondot fordított a művész - szinte csurog a fehér festék a képen, s ettől pulijának szőrzete rendkívül elevenné, szinte tapinthatóvá válik.
Rubens: Batsheba fürdője festményén az előtérben törpe spániel látható
Görög boroskancsó részlete Kr. e. 400-ból
Tutankamon fáraó átváltozásai folyamán... kutya alakjában
Egy görög váza díszítése vadászatot ábrázol
