Stresszhatás elleni nevelés.
Stresszhatás elleni nevelés.
Az emberiség évszázadokon keresztül abban a hitben élt, hogy az állatok életét szigorúan az » ösztönök irányítják. Mostanában azonban már tudjuk (v. legalábbis sejtjük), hogy az ösztön az állati viselkedés csupán csekélyke része; a karakter főként tapasztalatok, tanulás útján alakul ki. A kiskutyák pl. elsősorban az anyjuktól tanulnak; ez a folyamat a születéskor kezdődik, és az elválasztás után is folytatódik, egészen addig, amíg a kölykök függetlenekké nem válnak, és el nem kerülnek az anyjuk mellől.
Az anya tanítja a kölyköket arra, hogy oly módon szerezzenek ismereteket az életről és reagáljanak a különböző jelenségekre, ahogyan azt egy kutyának tennie kell. Éppen ezért nem helyes fedeztetni a szukát mindaddig, amíg nem eléggé érett, nem eléggé megállapodott, kiegyensúlyozott ahhoz, hogy megfelelő módon taníthassa kölykeit.
Amikor a kis állatok új otthonukba kerülnek, érzelmi életük még kialakulatlan, ezért továbbra is sok tapasztalatra, tanulásra van szükségük, különben kárba vész a korábbi nevelés, amit anyjuktól kaptak. Ennek az új és merőben más nevelésnek, amelyet már a végleges gazdájuktól kapnak, egyik rendkívül lényeges mozzanata kell legyen az ún. ~, ami tkp. nem más, mint az újszülött idegrendszerének kondicionálása, hogy amikor idősebb lesz és különféle » stresszhelyzetekkel találkozik, ellenállhasson ezeknek a hatásoknak., hogy a ~ nem hóbortos elmélet csupán, azt meggyőzően bizonyítja, hogy pl. az amerikai légierőknél ezzel a módszerrel kezdik oktatni harci feladatokra kiképzendő kutyáikat. Egy ezzel kapcsolatos tanulmányban a következőket olvashatjuk: "A stresszhatás elleni nevelés azt jelenti, hogy a kutyákat már egész kicsi koruktól kezdve éberségre és engedelmességre, valamint arra a képességre tanítják, hogy ideális kapcsolatban legyenek azokkal a személyekkel, akikkel majd dolgozni fognak. A tesztek között szerepel a kölyök reakciója, ha nagyobb rongyokat és egyéb ijesztő tárgyakat lebegtetnek előtte; az útvesztőkből való kijutás képessége; reakció zajokra, fényekre, tükrökre; éberség és találékonyság a legkülönbözőbb búvóhelyekkel kapcsolatban; a kézjelek megértésének képessége. Az oktatás a kutyák 6-8 hetes korában kezdődik, és 11 hónapos korukig tart. Azokat az állatokat, amelyek a szigorú teszteken túljutnak, ekkor küldik komoly kiképzésre."
Az új otthon az állat számára stresszhelyzet; a forgalom, az autóduda hangja, a kutya » kennelben való elhelyezése, ha a gazda szabadságra utazik, a gyermekek, a nagyobb vendégség; mind ugyancsak stresszhelyzetek. Ezért ajánlatos, ha az ebtenyésztők eleve ~ben részesítik az újszülött kutyakölyköket, nem árt, ha már születésük első napján felemelik és simogatják őket. A második napon megismételhetik az előző két napi foglalkozást, ezenkívül ülő helyzetben tarthatják a kölyköt fejjel felfelé; a negyedik napon fordított pozícióban: fejjel lefelé, de egyszerre csupán néhány pillanatig. Mindennap új helyzetet találhatnak ki a már alkalmazottakhoz, ezenkívül növelni lehet - persze lassan, fokozatosan - azt az időt is, amíg a kezükben van a kiskutya. Mire háromhetesek lesznek, a kölyköket naponta legalább 10-15 percig tarthatják a kezükben, és szoktathatják a legkülönbözőbb helyzetekhez.
