KITARTÓ, KEDVES KUTYÁK
KITARTÓ, KEDVES KUTYÁK
A spánielek középtermetű kutyák, amelyek nem megállással jelzik a vadat, hanem a vadász előtt lőtávolban keresve, csaholva felrebbentik, illetve kiugratják a leendő zsákmányt. Különösen alkalmasak "bokrászásra", vízi vadászatra, sőt a legtöbbjük kiváló csapázóképessége révén sebzett nagyvad követésére is használható.
Egy régi, több, mint 150 évvel ezelőtt született vadászkönyv a következőket írja róluk: "Sűrű bokros és tüskés cserjékben és náddal benőtt csalitokban sikeresen és élvezettel csak a spániel ebbel lehet vadászni, miután ilyen helyeken sem a vadat jelző vizslával... és igen sok esetben még hajtókkal sem lehet boldogulni. Az ilyen bozótos helyeken tartózkodó apróvad, mint a fácán, az erdei szalonka, sokszor a fogoly és az üregi nyúl, csak ezen finom szaglású és kitartóan fürkésző kedves ebek által riasztható fel, miután ezek lankadatlan kitartással a szederindával és iszalaggal benőtt sűrűségben is szívesen s röviden keresnek, és többnyire hangtalan vagy egész rövid hanggal kajtásznak. Két-három spániel eb sokkal jobban keresi át a sűrű és tüskés cserjét, mint egy tucat hajtó.
A spánielek eredete a legtávolabbi múltra nyúlik vissza. Már Kr. e a 4 században is ismertek spánielre emlékeztető kutyákat. Tulajdonképpeni kialakulásuk a középkorra tehető: az 1500-as évek végén már a következőképpen csoportosították a széles körben elterjedt spánieleket: vízispánielek (amelyek a vízben dolgoztak) és szárazföldiek (amelyek madarak hálóval való fogásánál vagy solymászásnál működtek közre).
Később a szárazföldi spánieleket felosztották nagyobb termetű kutyákra, amelyek dolga a madarak űzése volt solymászás közben, valamint kisebb termetű ebekre, amelyek hasukon kúszva csúsztak a hálóval fogott madarak felé. Még később - valamikor a 17 század elején -, amikor a tűzfegyverek széles körben elterjedtek, már inkább arra törekedtek, hogy a spánielek a "vadat állás" helyett inkább apportírozzanak. Ez a körülmény sem csökkentette azonban ezeknek a kedves, értelmes kutyáknak a szerepét, sőt akkoriban még jobban fellendült a különböző spánielfélék tenyésztése. Így alakult ki egyebek között a cocker spániel, a springer spániel, az ír vízispániel, a clumber spániel, a sussex spániel, a field spániel és a welsh springer spániel.
