ELSŐ FEJEZET - A sebzett vad nyomában
ELSŐ FEJEZET - A sebzett vad nyomában
Ez elment vadászni... valószínűleg lámpással sem találnánk gyereket vagy felnőttet, aki nem ismerné a közismert gyermekmondókát.
Igen ám, de ki és mikor "ment el" először vadászni? Nos, erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Az azonban bizonyos: a vadászat az egyik legrégibb mesterségünk. Már az ősember is vadászott, hogy élelemhez jusson, és hogy az állatok bőrével, szőrméiével védekezzen a hideg ellen. Kezdetben nyilván csupán arra futotta eszközeiből és lehetőségeiből, hogy az apróvadakat fogdossa össze nagy üggyel-bajjal. Később, amikor megtanult köveket hajítani, majd arra is rájött, hogy a vastagabb faágakkal - és némi szerencsével - agyonverheti az állatokat, nagyobb vadakat is megpróbált elejteni. A heidelbergi ősember a régészeti leletek tanúsága szerint már jávorszarvasra is vadászott; addig üldözte, amíg az össze nem rogyott, és akkor agyonverte.
A kutya ősei falkában vadásztak, körülbelül úgy, ahogyan ezen a régi festményen látható: szarvasokra támadnak farkasok egy szakadék szélén
Az őskutya mint zsákmányszerző állat nagyjából hasonlóképpen szerezte meg táplálékát. A vadat hol egyedül, hol falkában a végkimerültségig üldözte, és a teljesen kimerült, védekezésképtelen állatot már viszonylag könnyen megölhette és megehette.
Bármennyire hihetetlenül hangzik is a vadászatnak ez a szinte teljesen azonos módja mégsem tette vetélytársakká az embert és a kutyát. Ellenkezőleg: éppen a hasonló zsákmányszerzési forma lett az alapja a mindkét fél számára oly gyümölcsöző - mind a mai napig tartó - társulásnak. Vajon mikor és milyen körülmények között "találkozott" egymással az ember és a kutya - amelyet egyébként akkoriban még farkasnak hívtak?...
EGY BARÁTSÁG TÖRTÉNETE
NYÚLVADÁSZ AKROBATA, NÉMA VADORZÓ
KIRÁLYOK ÉS KUTYÁK
SOKOLDALÚ ARISZTOKRATÁK
RÉGES-RÉGI VADÁSZEBEK
KUTYÁK FALKÁBAN
HIDEG NYOMON - VÉRCSAPÁN
VILLÁMGYORS VADÁSZOK
KITARTÓ, KEDVES KUTYÁK
HEVES VÉRŰ HARCOSOK
A VADÁSZEBEK - NÉLKÜLÖZHETETLENEK
