MAREMANN ÉS TÁRSAI
MAREMANN ÉS TÁRSAI
Az olaszországi Maremma síkságon a juhokat éjszakára karámba terelik, s a mi kuvaszunkkal rokon maremannkutyák őrizetére bízzák őket. Rendszerint párosával vigyázzák a nyájat, és bizony jaj a betolakodónak - akár emberről, akár állatról legyen szó! -, amikor ezek a kutyák őrzik a jószágot. A maremann, amelyet közép-itáliai vagy abruzzói juhászkutyának is neveznek, kétségtelenül az olaszok egyik legismertebb és legnépszerűbb házőrző kutyája. Szűkebb szülőhazája Toscana és az abruzzói terület. Állítólag az ősi molosszuskutyákkal és a tibeti doggal keveredve alakult ki, de ez a "származáselmélet" minden valószínűség szerint csak legenda. Az viszont kétségtelen, hogy a maremann nagyon hasonlít a kuvaszra, valamint a pireneusi pásztorkutyára. Éppen ezért feltehetően Közép-Ázsiából származik. Nem csupán erős testi felépítése és az időjárási viszontagságokkal szemben jó tűrőképessége és szívóssága, hanem természete is nagyjából olyan, mint a kuvaszé. Élénk vérmérsékletű, félelmet nem ismerő kutya. Nagyszerű nyájőrző!
A német rottweiler családfája egészen a rómaiak koráig származtatható vissza. A római császárok nagy európai hadjáratainál egyre nehezebb gond lett a légiók élelmezése, az utánpótlás. Az egyetlen megoldásként kínálkozott, hogy az élelem "lábon" kövesse a sereget... A szarvasmarha-állománynak ez a tömeges vonultatása nem volt egyszerű dolog, a "segítséget" a kutyák jelentették. A fő utánpótlásvonal az Alpokon, a Szent Gotthárd-hágón haladt keresztül. Erről a magaslatról az útvonalak különböző irányokba vezetnek, és számos helyen találhatók ezen a környéken olyan települések, amelyeknek kutyái feltehetően még a római kutyák leszármazottai.
A római szarvasmarhaőrző ebek eljutottak a régi katonai útvonalon addig a kis piaci városig is, amely évszázadokkal később fontos marhavásárközpont lett. Ez a város: Rottweil. Az egykori római kutyák késői leszármazottai végképp megtalálták otthonukat és dolgukat: kialakult a rottweiler, amelynek feladatai közé tartozott a szarvasmarha terelése, őrzése, a bikák fegyelmezése és a gazda védelme.
Az angolok legkedveltebb terelőkutyája a hosszú szőrű border collie. Ez a viszonylag kicsi, alig 20 kg-os kutya képes arra, hogy egy egész csordát szinte "hipnotizáljon" és éber szemmel, akaratának megfelelően irányítson. A border collie-t a világ szinte minden tájára exportálták: Ausztráliába, Új-Zélandba, sőt még a perui Andokba és Kínába is. Régi walesi törvénykönyvekből megtudjuk, hogy egy jó terelőkutya egy jó minőségű ökörrel ért fel valaha.
Az angolok másik nemzeti juhászkutyája a híres-nevezetes skót juhászkutya, a collie. A már emlegetett Caius körülbelül 550 évvel ezelőtt így írt erről a kutyáról: "Ez a fajta tulajdonosának hangjára, fütyülése hallatára, kézjele látására az elkóborolt juhokat pontosan a kívánságnak megfelelően tereli. Ezáltal a juhász fáradság és futkosás nélkül vezeti a nyáját kívánsága szerint előre vagy hátra, jobbra vagy balra, vagy tarthatja egy helyben ".
Munkában a border collie
Caius nem túlzott, amikor a skót juhászkutya nagyszerű tulajdonságait ecsetelte. Ezek az ebek Skócia hegyeiben valóban felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tettek gazdáiknak. A nyájak őrzéséhez, piacra hajtásához, új legelőkre tereléséhez a collie-k nélkül annyi emberre lett volna szükség, hogy munkabérük minden hasznot felemésztett volna. Egyébként kevés olyan szép megjelenésű, kecses kutya létezik, mint a hosszú szőrű skót juhászkutya. Sokan a világ legszebb kutyájának tartják!
A kaukázusi juhászkutya szűkebb hazája Észak-Kaukázus, Azerbajdzsán, Örményország és Grúzia, ahol mind a mai napig megőrizte ősi fajtabélyegeit. Ez a nagyszerű nyájőrző a szarvasmarhacsordák, juhnyájak mellett, a pásztorok oldalán sokszor élethalálharcot folytatott a farkasokkal és a rablótörzsekkel. Ez a természetes és meglehetősen rideg, sok veszéllyel járó életmód ugyancsak kemény, vad, hatalmas kutyákat alakított ki. Kizárólag a legéletképesebb, legellenállóbb, legharcosabb példányok maradhattak életben. Nem véletlen, hogy a kaukázusi juhászkutya a világ egyik legjobb pásztor kutyája. Rendkívül harcias, idegenekkel szemben kifejezetten bizalmatlan, sőt már-már ellenséges, harapós fajta. Jellegzetesen "egyemberes" eb: gazdáján kívül senkit nem fogad el, és nem ismer el. Ereje, ősi vadsága nagyszerű őrző-védő kutyává teszi. Miután "nehéz bölcsőben" született, rendkívül önálló. Megszokta, hogy parancs nélkül is a legjobb belátása szerint, hatékonyan cselekedjen. Jó idegzetű, kiegyensúlyozott, tanulékony, remek állat.
