Aligha vitatható, hogy kutyáink egyik legrégibb és legfontosabb tevékenysége a vadászat mellett a nyájőrzés volt. A "régi, zord időkben", amikor még az embert és háziállatait veszedelmes vadállatok és kegyetlen martalócok fenyegették, szüksége volt féktelenül bátor, erős, megvesztegethetetlen, nagy testű kutyákra. Ezeknek az ebeknek legfontosabb feladata a csorda, a nyáj, a gulya oltalmazása és terelése volt.
Hajdanában persze mindenütt óriási kiterjedésű legelők, erdőirtások és megműveletlen földek szegélyei álltak a juhászok, pásztorok rendelkezésére. A nyájakat és a csordákat általában a sok-sok völggyel tarkított hegyesebb vidékeken legeltették, míg a síkságok termékeny földjét fenntartották a korai földművelés számára. Útban a legelőre és legeltetés közben a pásztorok tartották össze a nyájat kiáltozásaikkal, ostorpattogtatásokkal, ha kellett, a terelőkutyákkal. Amikor az állatok pihentek, a pásztorkutyák körülöttük helyezkedtek el. Ezeket az ebeket több mint kétezer esztendővel ezelőtt Arisztotelész így jellemezte: "Erős, hatalmas termetű, éber és bátor, sőt arcátlanul merész kutyák, melyek ugatása borzalmat keltő, harapása rettentő...
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.