alatta
alatta határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) -m, -d, alattunk, -tok, alattuk A személyraggal megjelölt, a szóban forgó személy, tárgy, dolog alatt (1–9, 12). Ez a ló nagyon ugrál alattam. Nem a padon van, hanem alatta. Látom fátyolodat, … jövendő, És … e Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta, Borzadok, iszonyodom. (Petőfi Sándor) Úgy tele lett az asztal drága étellel itallal … hogy majd leszakadt alatta. (Arany László) Imre fölöttem járt, a negyedikben, Józsi pedig alattam, a másodikban. (Kosztolányi Dezső)
II. névutó (-nak, -nek ragos szóval kapcs.)
1. (régies) Alatt. A harmadfü csikó … megelégeszik … a pusztai gyeppel, Bármi sovány, s a záporesők szabad égnek alatta Verhetik oldalait. (Petőfi Sándor)
2. (hivatalos, sajtónyelvi) <Csak az áll, van, lesz, marad igék mellett:> alatt. Alatta van, marad a kívánalmaknak; alatta marad ¬ vkinek, vminek.
