alja
alja [jj v. lj] főnév és melléknév
I. főnév (csak 3. személyű birtokszóként) alját
1. Az a tárgy, amely vmi alatt van v. szokott lenni. Feje alja. (átvitt értelemben, ritka) Az ivásnak megveti az alját: ivás előtt jót eszik. Kínos ágyam hosszú fájdalom, Fejemnek alja bú és régi gond. (Vörösmarty Mihály) Egy kis vánkos volt a feje alja. (Jókai Mór) || a. Kis tányér, amelyet a csésze alá szoktak tenni. A csésze alja.
2. <Vmely üreges tárgyon> közvetlenül a fenék felett levő, legalsó rész. Az edény, a hordó, a szekrény alja. Még van zsír a fazék alján.
3. Az a felület, terület, amely vminek az alsó részén, vmi alatt fekszik, terül el. Az eresz, a lombok alja. Felsöpri a fák alját. Itt űlt e lombok alján, Itt űlt szemközt velem. (Petőfi Sándor) Csupa ránc a szemem alja. Megöregedtem. (Kosztolányi Dezső) || a. Vminek az alsó része, vége. A lap alja beszakadt. Nincs dátum a levél alján. Elámul: amidőn olvasta | Elébb is az alján [a levélnek] „Rozgonyi Piroska” (Arany János) Szindbád a lépcső alján kalaplevéve állott. (Krúdy Gyula)
4. Vmely területnek a vége, az alantabb fekvő része. A ® kertek alja; a berek aljában; a liget alján. Sírva mentem kvártélyáig, S onnan a kertek aljáig. (Csokonai Vitéz Mihály) Rikoltoz a páva a park alján. (Babits Mihály)
5. Vmely magasabb helynek, kiemelkedő tárgynak az alsó v. a legalsó része, töve. A dombok alja; a hegyek alja; a vár alja; vminek az aljába v. aljában. Fa alatt a dombok alján, Űl mereng egy fiatal lyány. (Gyulai Pál) Az erdővel borított hegyek kevésbé meredek aljából keletkezhettek a szántóföldek. (Mikszáth Kálmán) Gémes kút, malom alja, fokos … A Tisza-parton mit keresek? (Ady Endre) || a. Az ég alja: a látóhatár széle, vége. Megy a nap lefelé Az ég alja felé. (népköltés) Így vonúl az ég aljáról A vak éj palástja fel. (Csokonai Vitéz Mihály) Veresebb az ég alja mint másszor. (Arany János) || b. (ritka) Az asztal alján: az asztal végén. Valahol messze ült az asztal alján, mint „kún kapitány”. (Mikszáth Kálmán)
6. <Főzetben, folyadékban> lerakódott, az edény fenekén maradt rész; üledék. Jól keverjük fel az alját. A kávé alján van a cukor. Aludt a cigány, s álmodott arról a jó kávéról, minek ő kelme csak az alját itta. (Vas Gereben)
7. (átvitt értelemben, rosszalló) <Embernek, élőlénynek, árunak> silány része, értéktelen maradéka. A gyümölcs, a portéka alja; a falu, a társadalom alja.
II. melléknév
1. Alulra került, értéktelen, silány, hasznavehetetlen <anyag>. Alja bor, búza, dohány, főzelék, gabona, gyümölcs, rozs, sör, zöldség.
2. (rosszalló) <Társadalmi szempontból> értéktelen, elaljasodott, hitvány, dologtalan. Alja ember, nép.
Szólás(ok): ld. fej.
Szóösszetétel(ek): ereszalja; fészekalja; hasaalja; sátoralja; váralja.
