aljas
aljas [jj v. lj] melléknév és főnév (rendsz. rosszalló)
I. melléknév -an v. -ul, -abb
1. Olyan <személy v. csoport>, aki, amely alantas (4) indulatokból vezettetve, céljai megvalósításában minden emberi és erkölcsi szempontot elvet, s eszközeiben sem válogatós; hitvány, gyalázatos. Aljas banda; aljas fráter, gazember. Nyomorult, aljas, rossz-szájú világ …! (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre valló, tőle származó, vele kapcs. Aljas árulás, beszéd, bűntett, csel, merénylet, rágalom, szövetkezés, terv, ügy; aljasan v. aljasul viselkedik. Aljas módon elárulta társait. Cél az aljas eszközt soha ki nem menti. (Arany János) Sziszegve se szolgálok aljas, | nyomorító hatalmakat. (József Attila)
2. (régies) Közönséges, durva, alantas. Két hétig lappangtam mint … betegőr [= betegápoló], végeztem a legaljasabb szolgálatokat. (Jókai Mór)
3. (tájszó) Üledéket tartalmazó <folyadék>; zaccos. || a. (tájszó) Sok szemetet, ocsút tartalmazó <gabona>.
4. (tájszó, irodalmi nyelvben, régies) Alacsony, alant levő, mélyen fekvő. Mint vándor a bérceken … szánakozással nézünk az aljas völgyekre. (Eötvös József) || a. (ritka, régies) Alacsony színvonalú. Aljas soha fel nem viruló létünkkel [kell] megbarátkoznunk. (Széchenyi István) || b. (régies) Alacsony társadalmi rétegből származó, alsóbb rangú, rendű <személy, csoport>. A tragédia személyei helyesebben választatnak … a magasabb rendű … osztályból, mint az aljasabból. (Vörösmarty Mihály) Történetemmel csak aljas körökben forgok s paraszt szenvedések apotheosisát [= megdicsőítését] írom. (Eötvös József)
II. főnév -t (irodalmi nyelvben, régies) Aljas tett, cselekedet. Ismerem a szívét: ő nem tehet aljast. (Arany János) Vérpadra mostan, … Nem mintha aljast bírtam volna tenni, De mert nagy eszme lelkesítni bírt. (Madách Imre)
