amelyik
amelyik névmás, vonatkozó (kötőszóként)
I. (melléknévi) A vele bevezetett mellékmondatban közelebbről megjelölt <személy, állat, tárgy, dolog>; amely (I. 1). Meglesz, amelyik pillanatban akarod. Amelyik alma piros, még nem mindig édes is. Amelyik gyerek jól tanul, megdicsérik. Amelyik főispán legkevesebbet jelent, az a legjobb főispán. (Mikszáth Kálmán)
II. (főnévi)
1. <Az előzményekből ismert személyek, állatok, tárgyak, dolgok közül az egyikre, a főmondatban rendsz. az az, olyan stb. utaló szóval megjelöltre (vissza)mutatva> a) amely (II. 1). Vedd azt, amelyik jobban tetszik! Fölirom nevöket, Kalapomba vetem, s … amelyiket … kikapom, Halhatatlanítni [= halhatatlanná tenni] fogja harsány dalom. (Petőfi Sándor); b) aki (I. 1). Három fia volt, s azt szerette legjobban, amelyik leginkább hasonlított hozzá. || a. <Kevésbé szabatos beszédben olyankor, amikor összesen egy személyről, dologról van szó:> amely (II. 1). A ház, amelyikben lakunk, a főutcában van.
2. (személyragos alakban) -ünk, -etek, -ük: amely személy közülünk (, közületek stb.) Amelyikünk hamarabb odaér, megvárja a többit.
