ámen

Full text search

ámen [ámën v. ámmën] mondatszó és főnév amen [ammën v. ammen]
I. indulatszó (vallásügy) <Ima, áldás végső szavaként:> úgy legyen!  Vezekelve omlik lábához a Szűznek | … S ha mondja is: „ámen”, nem meri; „úgy légyen! (Arany János) Ember legyen az ember, | Szabad és boldog. Ámen. (Juhász Gyula) || a. <Az ima hangulatának felkeltésére.>  Jézus, Tavasz és Jeruzsálem: | Be régi – régi történet ez. Ámen, ámen. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. (vallásügy) Imádság utolsó, befejező szava.  Mekcsey a pap helyett kezdi az imádságot. Mikor az Ament is elmondták, hosszú ünnepi csönd szakadt utána. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Az utolsó szó; vminek (pl. előadásnak, összejövetelnek stb.) a vége. Éppen az ámenre érkezett.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Végső jóváhagyás. Kimondja vmire az áment; ® rámondja az áment (vmire).  Ily igéket zengett Kossuth arany szája – És íme, … a nép áment dörög rája. (Sárosy Gyula)
4. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Áment mond, kimondja az áment (vmire): befejez vmit. Mondd ki már az áment, és menjünk haza!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi