ár [2]
ár [2] főnév -t, (-ak); -ja
1. Áramló víztömeg. A folyó árja; elsodorja az ár. A rohanó Vág … árjait A Kárpátok közt zúgva szórja. (Berzsenyi Dániel) Hánykódom egyre a folyó nagy árján. (Petőfi Sándor) [A gáton] támadt nyíláson szökve fut az ár és sikoltoz az asszonynép. (Tömörkény István) || a. (költői) A tenger v. a (tenger)víz árja: a tenger vizének hullámzó, félelmetesen nagy tömege. Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr! (Petőfi Sándor) Míg hömpölyög körül a tenger árja, Az ő szigete enyhes [= enyhet adó] csodatáj. (Tóth Árpád) || b. Ár és apály: a) dagály és apály; árapály; b) (átvitt értelemben, költői) a jó és balszerencse váltakozása. Árban és apályon – Szirt a habok közt – hűséged megálljon! (Arany János)
2. Árvíz. Az ár apad. Elönti az ár a falut. Jött egy korai olvadás, … megindult az ár, s elvitte és összetörte a malmot. (Móricz Zsigmond)
3. (választékos) A víz sodra. Nem evezett, hagyta, hogy a csónakot vigye az ár. || a. (ritka, költői) Folyóvíz. Dombra dőlök … Bodrog csendes árja partján. (Vörösmarty Mihály) || b. (költői) A vérnek árja: a vérnek keringése v. a vérnek vmilyen érzelemmel, indulattal együtt járó tolulása. A vérem titokzatos árja Hajtotta bennem muzsikára A vágyakat. (Tóth Árpád) || c. (költői) A könnyek árja: könnyár. Szakad szemeidből gyöngykönyveid [= gyöngyöző könnyeid] árja (Csokonai Vitéz Mihály) || d. (átvitt értelemben, költői) Az élet, az idő, a sors árja: az é., az i. meg nem állítható folyamata, múlása. Rátok, – kiket a zajgó élet árja El nem szakaszthatott, … Egyszerre jőjön a vég. (Tompa Mihály) Vissza nem foly az időnek árja. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, választékos) <Rendsz. csak állandósult szókapcsolatokban.> A közvéleménynek, közhangulatnak v. az általuk irányított eseményeknek magával ragadó ereje, hatása, sodra. (gyak. rosszalló) Elkapja az ár: belesodródik vmely (helytelennek tartott) mozgalomba, tevékenységbe; az ár ellen úszik: szembefordul a közvéleménnyel; ® sodródik az árral; (gyak. rosszalló) úszik az árral: megalkuvó módon alkalmazkodik az adott helyzethez, meggyőződés nélkül a közfelfogás pártjára áll. Tanácsos men[e]tére hagyni a dolgokat s engedni az árnak. (Gyulai Pál)
5. (átvitt értelemben, költői) Vminek az árja: kifogyhatatlannak látszó nagy tömege v. rendkívül bőséges megnyilatkozása; áradat. Poétád napja húnyik, S nem ragadoz [= ragad el] dala árja többé. (Berzsenyi Dániel) Pezsgett, habzott a vidámság árja. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): fényár; illatár; jégár; könnyár; szökőár; tengerár; vízár; zöldár.
