átélés
átélés [t-é] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Az átél (1, 1a, 1b, 2) igével kifejezett cselekvés v. történés. A vihar átélése mély nyomot hagyott lelkében. A fájdalom átélése külsőleg is meglátszott rajta.
2. <Irodalmi v. zenei művek tolmácsolásában> az alkotó művész gondolatainak, szándékainak, élményeinek bensőséges megérzése. Ösztönös átélés. Átéléssel játszotta a szerepét. Mély átéléssel játszotta Beethoven szonátáit.
átéléses; átélési; átélésű.
