átellen [t-e] főnév, határozószó és névutó (elavult)
I. főnév -t, -e, [e] (csak egyes számban, főleg személyragos alakban) Szemben levő terület v. rész. Őket, az ég átellenén, A két hajnal harcban lelé. (Arany János) Az átellenből hangzó páros nevetés hangja elzavarta az ő arcáról a mosolyt. (Jókai Mór) Parancsolá a hajósnak, hogy evezzen vele a Zulejmája átellenéig. (Jókai Mór)
II. határozószó Arccal a beszélő v. a szóban forgó személy felé fordulva, szemben (I. 1); szemközt (I. 1). Azoknak árnyéka oda van nőve teste alakjához, két átellen összeragadt árnyék. (Jókai Mór)
III. névutó (előtte v. utána álló -val, -vel ragos névszóval, azzal együtt értve) Átellenben (II); szemben, szemközt. Átellen a víg Júdit nénivel Az ifjuság kuruc dolgot mivel. (Arany János)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.