átúszik
átúszik [t-ú] ige, (régies, tájszó) átúsz
1. tárgyatlan Úszva átjut vmin v. vhova. Átúszott a tavon. Ússzunk át a túlsó partra.
2. tárgyas Átúszik vmit: vmely víznek egyik partjáról a szemben levő partig úszik. Átússza a folyót, a tavat. [Leander] Herojához sietve átússza a Hellespontot. (Arany János)
3. tárgyatlan (költői) <Égen, levegőn> folyamatos, egyenletes mozgással áthalad. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők usztak át az égen. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (költői) Átúszik vmit: levegőn folyamatos, egyenletes mozgással áthalad. Ma lágy szellő vagyok, csendes folyó gyanánt Úszom át a léget néma nyúgalomban. (Petőfi Sándor)
4. tárgyatlan (Film) <Kép> fokozatosan elmosódva átmegy egy másik képbe; fokozatosan átváltozik. || a. tárgyatlan (rádiótechnika) <Hang> fokozatosan elhalkulva vmely más hangba megy át úgy, hogy egy kis ideig a két hang együtt hallható. A zene átúszik a prózába. A vonat zakatolása átúszik az utas horkolásába.
átúszás; átúszható; átúszó; átúszott.
