atyafi
atyafi főnév -t, -ak (-k); (ritka) -m, -d, -ja
1. (régies) <Ugyanegy atya fiai közül egy> testvér. A legyilkolt atyafinak vére Bosszuért kiált fel az egek egére. (Arany János)
2. (népies) (Férfi v. női) rokon. Anyai részről atyafiak vagyunk. Szegről-végről atyafiak vagyunk. Jó atyafiakhoz illően megegyeztek egymással. Mogorva atyafiaknál … töltöttem életemet. (Krúdy Gyula) Az apám híre eljutott a tügyi rokonokhoz, másképp nem tudom megmagyarázni, hogy ebben az időben meglátogatott bennünket édesanyámnak két atyafija. (Móricz Zsigmond)
3. (népies) <Hasonló származású személyhez való viszonyában, megszólításként is> vkivel egy vidékről származó, egy helyen élő személy; földi. A székely atyafiak. A falusi atyafiakkal üzent a feleségének. Atyafiak, elöljáró uraimék, látom, hogy együtt volnánk hát mindannyian. (Tolnai Lajos) || a. (népies, bizalmas, ritka) <Más vallású személyekhez való viszonyában> vmely keresztény, főleg a katolikus felekezethez tartozó személy. Az atyafiaknál harangoznak. A katholikus atyafiak miséin hajlongott és térdepelt. (Tolnai Lajos) || b. (Rendsz. többes számban és a tót szóval mint jelzővel együtt, olykor kissé lenéző értelemben) (régies, bizalmas) Szlovák személy. Tót atyafiak.
4. (bizalmas, tréfás) Falusi, parasztember. Csizmás, gubás atyafi. Hát ezek az atyafiak mit akarnak itt? Mit tudtam én … Mondja búsan és elkeseredve a szűrös atyafi. (Vas Gereben) || a. (régies) <Kedélyeskedő, leereszkedő megszólításként, főleg urak részéről falusi emberhez intézve.> Hová való maga, atyafi? Hé, atyafi! Melyik út vezet Bia községbe? Mondja már atyafi, hun vagyok? (Móricz Zsigmond)
