atyafiság
atyafiság főnév -ot, -a (csak egyes számban) (kissé népies)
1. Atyafiúi, rokoni viszony; rokonság. Közeli, távoli atyafiság; atyafiságba kerül vkivel; atyafiságban vagyunk. Tartja az atyafiságot. (szójárás, népies) Sógorság, komaság nem atyafiság. Nagyanyámnak e két húga … régen férjes asszony volt, szerették volna is tartani az atyafiságot velünk, de a mi házunk távol parancsolta gőgösen őket. (Ady Endre) Amíg a kastélyba értek, akkorára Szklabonyai már az atyafiságot is megállapította. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Rokon (I. 1). Szegről végről még atyafiság is. (Babits Mihály)
2. Az atyafiak, rokonok összessége; rokonság. Összejött az egész atyafiság. Az asszonyka … úgy zokog, oly szívettépőn, mint aki egyszerre vesztette el minden atyafiságát. (Móricz Zsigmond)
atyafisági.
