bátor [2]
bátor [2] kötőszó (régies)
Ámbár, ámbátor. A király sátora … Messze kiösmerszett a többitől, bátor Egymást érte ottan a sok úri sátor. (Arany János) Nevetett …, vastagon, borosan, bátor nem volt részeg, csak a szaga dűlt belőle a bornak. (Móricz Zsigmond)
