bátorkodik
bátorkodik ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. tárgyatlan (régies) Bátorkodik vmit tenni, cselekedni: a maga erejében bízva tesz, cselekszik vmit; merészel, merészkedik. Hány éves korában méltóztatott megházasodni? – Igen későn bátorkodtam. (Vas Gereben) Reszketett a keze az öreg legénynek, Nem is bátorkodott inni egyszer [= egyszerre] sokat. (Arany János)
2. tárgyas (főnévi igenévi vonzattal) (finomkodó) <Udvarias, szerénykedő kifejezésekben:> annak feltételezett engedelmével cselekszik, akihez fordul. Bátorkodom felhívni, felkérni, megemlíteni, megjegyezni, szólni. Bátorkodtam megkérni, hogy jöjjön el. Szép hölgyeim, bátorkodom … esedezni. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
bátorkodás; bátorkodó.
