beás
beás ige
1. tárgyatlan <Vminek a felülete alá vmilyen mértékben> ásva behatol. Mélyen beás a földbe.
2. tárgyas Beás vmit, vkit: gödröt ás, és abba bizonyos mértékig betemet vmely tárgyat, ritk. személyt. A hordót a pereméig beásta a földbe. A cölöpöket jó méter mélyre ásta be a földbe. [A fatálat] beásták a földbe és a kis kacsák fürdője lett. (Móricz Zsigmond) || a. Beássa magát: a) vmibe gödröt ásva, vájva v. fúrva abban elhelyezkedik. A vakondok beássa magát a földbe. Egy boglyába ásta be magát. (Jókai Mór) b) <katona> fedezéket ás magának. A század az erdő szélén ásta be magát.
beásás; beásható; beásó; beásott.
