beavat
beavat tárgyas ige
1. Vkit vmely bizalmas, titkos, (gyak. mások ellen irányuló) dolog ismeretébe bevezet; ennek tervét megismerteti vkivel. Beavat vkit vmibe; beavatja az összeesküvésbe, a tervbe, a titokba. Őt is beavatták a tréfába. Be van avatva az ügybe. A legbizalmasabb dolgaiba beavatott. (Mikszáth Kálmán) Annyi bizonyos, hogy minden rosszba ő avatott be. (Kosztolányi Dezső) || a. Be van avatva vmibe: alaposan, töviről-hegyire, minden részletében ismer vmit (mesterségbeli eljárást, fogásokat). Tóth Ede alaposan be volt avatva a színműírás minden csínja-bínjába. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Vkit avatással beiktat, befogad vhová. „Volt ott egy furcsa fürge lány” Kit most avattak bé a karba. (Arany János–Burns-fordítás) Szokás vala pedig, hogy az újan választott bírót mindig a temetőkertben avassák be az ő hivatalába. (Jókai Mór)
3. Avatást végezve beáztat <szövetet, vásznat stb.>. Kiszabás előtt beavatja a vásznat.
beavatás; beavató; beavatott.
