belevesz [1]
belevesz [1] [e-e-ë] tárgyas ige
1. (ritka) Vmijébe belevesz vkit, vmit: vmelyik testrészébe veszi, és egy ideig ott tartja, rendsz. erősen megfogva. Belevesz vmit a kezébe, szájába, tenyerébe; beleveszi a gyereket, a kutyát az ölébe.
2. (átvitt értelemben) Vkit, vmit belevesz vmibe: vmely szóban forgó műveletnek v. alkotásnak a részei, kellékei közé iktatja, vmiben alkalmazza, szerepelteti, felhasználja; belefoglalja vmibe. Őt is beleveszem a számításba. Ezt a munkát nem vettük bele a tervbe. Anyja alakját is beleveszi a képbe.
3. Beleveszi magát vmibe: a) <ember, állat> vminek a belsejébe elrejtőzik, huzamosabb ideig ott tartózkodik; bevesz. Belevette magát az erdőbe, a könyvtárba; b) <anyag, szag> egészen átjár vmit, és megmarad benne. A szag beleveszi magát a ruhámba. Az olaj beleveszi magát a posztóba.
belevétel; belevett.
