bevonat
bevonat főnév -ot, -a
Általában a bevon igével kifejezett cselekvés eredménye; az a készítmény, anyag, amely bevon vmit.
1. Az a rendsz. szövött anyag, amellyel vmi be van vonva, borítva. Egyszínű, színes, tarka, vörös bevonat; a karszék, a pamlag, a tapéta bevonata; a bevonat anyaga, szövete. Már kopottak a bevonatok. A páholyok belső oldalára új bevonatot készíttettek. A teveszőrből gyártott kelméket … a színes bőrnél is ritkábban használták bevonatokra. (Kemény Zsigmond)
2. (műszaki nyelv) Az az anyag, amellyel vminek a felületét védő v. díszítő céllal beborítják, amellyel mint elválaszthatatlan réteggel vmely tárgy anyagának felületét vmilyen műszaki eljárással (festés, galvanizálás, lakkozás, oxidálás, zománcozás) bevonják. Fémmentes bevonat; ráfúvott, saválló, világító bevonat. || a. (cukrászat, konyhaművészet) Általában az anyag, amellyel vmely ételnek, készítménynek a felületét bevonják. A torta csokoládés bevonata.
3. (ásványtan) Az a finom hártyaszerű réteg, amelyet egy ásvány felületén vmely más ásvány akár apró kristályokban, akár amorf alakban alkot.
bevonatú.
