bűbájos
bűbájos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (régies) Bűbáj (1) előidézésére képes, alkalmas; varázslatos hatású. Önnek bűbájos hatalommal kell bírnia atyja felett. (Jókai Mór) Ha … súlyos beteg lett valaki, az is bizonyosan a Galandáné bűbájos főztét lépte keresztül. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Varázslást űző, igéző, varázsoló <személy>. Csak én egyszer nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a bűbájos Küsmödi a tudója … (Móra Ferenc)
2. (költői) Olyan, amiben bűbáj (2) van; varázsos, igézetes, titokzatos. Felment Kossuth Bécsbe az ország színével, | S bűbájos nyelvének istenerejével. (Sárosy Gyula) Játszik velem bűbájos képzelet. (Arany János) Az ősz … bűbájos Álomba ringat. (Ady Endre)
3. Elragadóan, megvesztegetően szép, kedves, vonzó, nagyon bájos <személy>. Bűbájos gyermek, leány. Bűbájos hajadonná váltál! (Kemény Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó, tőle származó. Bűbájos csevegés, nevetés; bűbájos arc, tekintet; bűbájosan énekel, táncol.
4. Bájjal, kedvességgel teli, ezt sugárzó. Bűbájos elbeszélés. Az egész tündéri tünemény fölött egy bűbájos jelenet [= jelenség] tűnik ki magasra. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a (régies) Varázslást űző személy; szemfényvesztő, varázsló. Az egész környék tudja, hogy bűbájos és az ördöggel cimborál. (Mikszáth Kálmán) Csak mennek, törtetnek összefonódva És megy a bűbájos s nem áll meg soha! (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): bűbájosmesterség.
bűbájoskodik.
