bűbáj
bűbáj főnév (-ok), -t, -a
1. (régies) Varázslat, igézet. Mit használt a gyűrü, … Mit az egész bűbáj, csudatékony [= csodatevő] varázs? (Arany János) Bűbájat szállítok reátok, És a jövőnek végeig beláttok Tünékeny álom képei alatt. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Lenyűgöző erejű, megmagyarázhatatlan hatás, varázs. Ez a tiszta nyári éjjel, Érző lelked bűbájában Hajtsa hozzám, tartsa nálam! (Tompa Mihály) Patyolat a teste, lelke A legények veszedelme, Szava bűbáj, tánca örvény. (Juhász Gyula)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Elragadó, megvesztegető szépség, rabul ejtő, vonzó üdeség, elbájoló kedvesség. Hangjának, mozdulatának, tekintetének bűbája; a virágok, a tündérvilág, a holdvilágos éjszaka bűbája. Nézem ezt a szép világot. | Mennyi bűbáj, mily talányok Mind amit körültem látok. (Vajda János) Az arca tele volt valami sejtelmes bűbájjal. (Gárdonyi Géza) Az én világom a nagyvilág minden szépségével és minden veszélyével, egész bűbájában és szabadságában. (Babits Mihály)
